Úgy alakult, hogy hétfő hajnalban operáltam egy otogén meningitises beteget, akinek egy sima akut középfülgyulladásból lett agyhártyagyulladása. Vagyis középfülgyulladásból mastoiditise lett, és utána a meningitis, mindez kb. 3 nap leforgása alatt. Otogén agytályoggal már találkoztam korábban is, de meningitissel még nem. Mindenesetre nem volt kérdés, hogy rögtön műtét, ahogy behozta a mentő, hiába volt hajnali 4. A család meg főleg azon aggódott (jogosan), hogy vajon nem Meningococcus okozza-e, kisgyerek is van a családban, meg hát eleve. Szerencsére a liquorból rögtön kitenyészett egy kb. mindenre érzékeny Streptococcus pneumoniae, ez ezt a kérdést rövidre zárta.
Az aggodalom tükrében tényleg érdekes, hogy az irodalom mit ír a kórokozókról és a műtéti megoldásról. Főleg egy 2007-ben, "Role of surgery in the management of otogenic meningitis" címmel a JLO-ban megjelent izraeli cikk keltette fel az érdeklődésemet, elsősorban pont a címe miatt. Amúgy jól össze van benne szedve hivatkozások formájában, hogy az otogén meningitis esetében rendkívül ritka a Neisseria, szinte mindig Streptococcus pneumoniae, vagy Haemophilus influenzae okozza, legalábbis az akut középfülgyulladásos betegeknél. A krónikus középfülgyulladás talaján kialakult agyhártyagyulladás már más tészta, ott érdekes módon Klebsiellát és Proteust ír. Így legalábbis nem a legrosszabbra kell gondolni egy meningitissel szövődött középfülgyulladás kapcsán, bár nyilván a legrosszabb szcenáriót kell szem előtt tartani a beteg menedzselését illetően.
Ami már kevésbé tetszett a cikkben, és pont ezért említésre méltó, tanulságos, hogy szembemegy a sok évtizedes gyakorlattal, ami a mielőbbi műtétet javasolja. Konkrétan ezt írják: "Surgery is indicated only in patients who fail to respond adequately to antimicrobial therapy in the first 48 hours". Önmagában az, hogy valaki szembemegy egy több évtizedes berögzüléssel még nem okvetlen baj. Hiszen az ellentmondás az egyik motorja a fejlődésnek. De ez az "ajánlás" több sebből is vérzik. Egyrészt összesen 3 beteg adatait dolgozták fel, és mondjuk ez alapján kicsit merész ajánlásról beszélni, egy dogmadöntögető ügyben pláne. Másrészt mint az a fenti idézetből is kiderül, azt ajánlják, hogy várjunk a műtéttel, és csak akkor operáljunk, ha nem javul antibiotikumra a beteg állapota. Viszont ebből a 3 betegből 1 meghalt. Óvatosan merem csak felhozni, hogy vajon nem élne-e az az egy beteg is, ha nem várakoznak a műtéttel, és egyből feltárják és szanálják a gócot a fülében. Ez a legkomolyabb kérdés bennem a cikk kapcsán. Végül, az első betegük esetében nem végeztek műtétet a meninigits kapcsán, hanem 1 hónappal később, mikor már meggyógyult, elektív fülműtétet végeztek, utólag. Ráadásul ez egy sima akut középfülgyulladás szövődmény volt, nem is egy krónikus fül. Akkor minek utólag az elektív műtét?
Összességében viszont durva, hogy egy vacak, mindenre érzékeny Pneumococcus ilyen rohadt betegséget tud csinálni még 2017-ben is. Még mindig lehet izgulni a betegért, nem lejátszott ügy.
