Ha találunk egy felnőtt orrgaratában valamit, az egy dilemma, potenciális probléma, mert nem lehetünk 100%-ig biztosak benne, hogy ártalmatlan dologról van szó. Még akkor sem, ha ránézésre csak egy sima orrmandula-maradványnak tűnik, és panaszt sem okoz. Azt minden kezdő fül- orr- gégész szájába rágják, hogy ha lát egy felnőttben orrmandulát, abból legalábbis biopsziát illik venni. Aztán az ember elkezdi venni a mintákat, kivesz minden felnőttből minden orrmandulát, és semmi, aztán egyszer csak basszus egy daganat, de utána esetleg megint évekig semmi.
Nálam úgy alakult, hogy talán több évnyi csend után az elmúlt időszakban 3 orrgarati rosszindulatú tumoros esetem is lett. Ebből kétszer sajnos egyértelmű volt már az endoszkópia során, hogy daganat, aztán a szövettan ezt csak megerősítette. Viszont pont nemrég történt, hogy egy jó ideje tartó garati váladékcsorgás hátterében álló, endoszkópiával és CT-vel is teljesen egyértelműen residualis adenoidnak megfelelő eltérés diagnosztikus eltávolítása során végül sajnos nasopharyngealis carcinomát igazoltam egy középkorú hölgynél. A nasopharyngealis carcinoma előfordulási aránya kicsi, 1-5 / 100.000 fő/év. Ugyanakkor egyes területeken, pl. Dél-Kelet Ázsiában ez a szám 15-20 / 100.000 fő/év körüli, ami állítólag az Epstein Barr vírusnak köszönhető. Arrafelé a nasopharyngealis carcinomák 95%-a EBV pozitív, és valami lokálisan gyakrabban előforduló, az EBV-re adott immunválaszt módosító mutáció állhat ennek hátterében, míg ez a mutáció Európában jóval ritkább. A nasopharyngealis carcinoma elnevezés egyébként csalóka, minden orrgarati laphámcarcinoma ide sorolódik. A 2017-es WHO ajánlás alapján 3 altípust különböztetünk meg: elszarusodó, el nem szarusodó, és basaloid, az el nem szarusodó formát további két alcsoportba sorolják: differenciált és nem differenciált.
Bár a nasopharyngealis carcinoma nem gyakori, más típusú rosszindulatú daganat még ennél is ritkábban fordul elő. Talán a második helyre a lymphomák kerülhetnek, amik közül a leggyakoribb típus a diffúz nagy B sejtes lymphoma és az NK/T sejtes lymphoma. Még ritkábbak a nyálmirigyrákok, azon belül viszont leggyakrabban az adenoid cisztikus carcinoma fordul elő. Ez azért gond, mert a jellegzetes idegek menti terjedés miatt hamar jut el a tumor olyan érzékeny területekre (látóideg, intracranium), ami miatt kérdéses a műthetőség, a jó kezelhetőség. Még ezeknél is ritkábban talákozunk adenocarcinomával, aminek van egy speciális, csak az orrgaratban található szövettani altípusa, a nasopharyngealis papillaris adenocarcinoma, ami szerencsére nagyon ritkán ad áttétet, és jól eltávolítható. És hát végül extrém ritkán, de előfordulhatnak sarcomák, vagy vegyes malignus tumorok, pl. chordomák is, esetleg melanoma.
Mivel maga a felnőttkori orrmandula, vagy annak maradványa sem gyakori, ezekhez képest már mégsem tekinthető extremitásnak a rosszindulatú daganat előfordulási aránya, tehát igenis kell foglalkozni ezzel a kérdéssel, nem szabad úgy hagyni a beteget, minimum biopszia kell. Egészen addig, amíg nem lesz valami egyszerűbb és hatékonyabb szűrési lehetőség, de ilyen egyelőre nincsen.
