Vannak azok a reménytelen orrpolipos betegek, akiket szinte óraműszerűen 1-2 évente operálni kell, közben folyamatosan megy a szteroidos orrspray kezelés, és visszatérően orális szteroid kúrák is. Ezeknél a betegeknél műtét közben néha nem is identifikálható a középső orrkagyló, néha meg egyfajta lepedőként ott lobog, de semmiképpen sem tűnik egészségesnek, és sokszor nem is tudjuk megkímélni. Tavaly már írtam arról, hogy egyébként az első pólus eltávolítása opcionálisan elfogadható egy kiterjedt polipózisban, mert semmiféle hátrányt nem szenved el a beteg, sőt (még cikkek: 1, 2, 3).

Most az International forum of allergy & rhinology-ban megjelent ebben a témában egy egész más megközelítésű cikk. Azt vizsgálták a cadaver study-ban az amerikai kollégák mindenféle fluoreszcens festékkel, hogy jobb-e az orrspray hatóanyag eloszlása a melléküregrendszerben, ha részlegesen, vagy teljesen elvesszük a középső kagylót. Az jött ki, hogy a spray-k hatóanyaga (=festék) sokkal jobban penetrál a homloküregbe és az iköbölbe azon betegek esetében, akiknek részleges vagy teljes kagyló eltávolítás történt, sőt teljes eltávolítás esetén az arcüregben is szignifikánsan több hatóanyagot lehetett kimutatni. Márpedig egy komoly polipos betegnél kulcsfontosságú, hogy minél hatékonyabban tudjuk kezelni hosszú távon a lehető legegyszerűbb és legkockázatmentesebb módon, ez pedig a nazálszteroid orrspray, nem mindegy, hogy milyen hatékonysággal fújja a sprayt magának.

Szóval egyre inkább érdemes átgondolni a középső kagyló sorsát a masszív polipos betegeknél. Nem is biztos, hogy a szent tehén statust érdemes fenntartani.