Keresgéltem valamit a neten, amikor egy frappáns listába botlottam az Otolaryngology - head and neck surgery-ben. Kanadai gyermek - fül- orr- gégész kollégák összeszedtek 10 olyan dolgot, amit alaposan végig kell gondolni, mielőtt tympanoplastica műtétet javasolunk egy krónikus középfül-gyulladásban szenvedő gyereknek. Nem rossz így, egy helyre összeszedve a gyermek fülsebészet különböző aspektusai.

A lista:

1. A gyerkőc általános egészségi állapota
Itt elsősorban a felső légutakra, azon belül is az orrmandula állapotára gondolnak a szerzők. Azaz ha nincs rend az orrgaratban, akkor ne erőltessük a fülműtétet, hanem kezdjük az orrmandulával a helyzet rendezését, a fül csak ezután jöjjön.

2. A gyermek hallása
Műtét előtt okvetlen szükséges tisztázni a szülőkkel, hogy a műtétnek nem a hallásjavítás az elsődleges célja, bár persze rossz hallás esetén törekszünk a hallásjavításra is.

3. A gyermek életkora
Erről már én is írtam ITT. Túl fiatal életkorban nem jó bezárni a lyukas dobhártyát, hiszen az egyfajta fiziológiás grommet funkciót tölt be, ahogy Bauer Professzor Úr annak idején mondogatta. Ebben a cikkben a szerzők 7 éves alsó korhatárt javasolnak emiatt a centralis perforáció zárására. A cholesteatoma persze teljesen más ügy, azt akkor kell rendezni, amikor felfedezzük.

4. A dobhártya-perforáció jellege
Röviden: kisebb perforációt könnyebb bezárni, és folyós fülben is lehet operálni. Persze ez utóbbi azt jelenti, hogy azért törekedni kell a fül kiszárítására.

5. A feltárás módja
Valójában mindegy, hogy ki hogyan tárja fel a fület, retroauricularisan, vagy endauralisan, a lényeg, hogy a bevált módszertől nem érdemes eltérni. Egyedül talán az endoszkópia az, ami az utóbbi időben ezt felülírhatja, mert az egyértelműen minimál invazívabb. Mastoidectomiát pedig csak a folyós fülön érdemes végezni, a száraz perforáció esetén teljesen felesleges.

6. A műtéti technika
Ezt a fejezetet nyugodtan össze lehetett volna vonni az előzővel, mert kb. ugyanarról szól: ha van jól bevált módszer, akkor nem kell nagyon kísérletezni. Ők például nem nagyon használnak gelfoamot a dobüregben, ezzel szemben a pullback technikát javasolják. Mi elülső dobhártya negyedi perforációk esetén szintén pullbacket alkalmazunk, de nincs rossz tapasztalatunk a gelfoammal, alá szoktuk bélelni a lebenyt.

7. A gyermek egyéb betegségei
Bár ez a rész az első fejezetre hajaz így elsőre, mégis másról szól, a gyermek fülét, illetve fülkürtjét vagy annak működését érintő betegségekről. Például a szájpadhasadékról és a Down kórról, amik jellemzően középfül problémákkal járnak, és sajnos nehezebben kivitelezhető ebben a populációban a sikeres fülműtét.

8. Lehetséges szövődmények
Mérlegelni kell a lehetséges szövődményeket, ami legtöbbször szerencsére "csak" a műtét sikertelenségét jelenti, azaz hogy nem épül be a lebeny, ismét vagy továbbra is lyukas marad a dobhártya. De sérülhet a chorda, néha túl magas a bulbus venae jugularis, és az arcideg is sérülhet.

9. Utógondozás
A gyerekek nem olyan együttműködőek, mint a felnőttek, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Számít ez a kötözésnél, varratszedésnél, és hogy mit várhatunk el a műtét utáni a szabályok betartatásával kapcsolatban.

10. Változtatási képesség a terápiás terven
Bár az 5-6. pontban pont arról volt szó, hogy mindenki úgy operáljon, ahogy ő biztonságban érzi magát (vagyis a beteget), de mégis nyitottnak kell maradni a változtatásra, akár egy adott beteg kezelése során, akár a fülsebészeti általános stratégiát illetően.