Nekünk nagy hír, hogy a hét elejétől open access formában elérhető a legújabb, a Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Központ keretein belül végzett kutatásunk, a Factors influencing successful reconstruction of tympanic membrane perforations: a systematic review and meta-analysis az európai fül- orr- gégészeti újságban, a European Archives of Oto-Rhino-Laryngology-ban.

Azt elemeztük, hogy milyen tényezők befolyásolják a lyukas dobhártya műtétének sikerességi esélyeit. Azaz min múlhat az, hogy végül be tudjuk zárni a lyukat, vagy nem. Itt most a prediktív faktorokat vizsgáltuk, azaz kifejezetten azokra a tényezőkre fókuszáltunk, ami a betegen múlik, ami a "hozott anyag". Így nem foglalkoztunk a különböző műtéti technikákkal, mert azok a sebészen múlnak, nem a betegen.

Az összes ezzel foglalkozó szakirodalmat feldolgoztuk. Több ezer cikk szűrése után 302 témával foglalkozó kutatást találtunk, de végül csak 36 volt alkalmas szisztematikus összefoglalásra, és 28 meta-analízisre. Ezek összegzése után az derült ki, hogy a rendelkezésre álló irodalom alapján 4 olyan tényező van, ami befolyásolja a műtét sikerességét:
- A dobhártya perforáció mérete, azaz hogy a dobhártya 50%-ánál kevesebbet vagy többet foglal el a perforáció. A kisebbeket (< 50%) értelemszerűen jobb eséllyel lehet zárni.
- A beteg életkora. 16 évnél fiatalabbaknál rosszabbak az esélyek, mint a 16 évnél idősebbeknél.
- Az ellenoldali fül állapota. Ha a másik oldalon is van perforáció, vagy cholesteatoma, vagy más (fülkürtműködési zavarra utaló) patológia, akkor rosszabbak az esélyek.
- A rezidensek rosszabb eséllyel zárják a dobüreget, mint a szakorvosok. Ez a faktor úgy jött ide, hogy a beteg nem okvetlen tudja megválasztani, hogy kihez kerül műtétre.

Amik érdekes módon (vagy nem érdekes módon) nem jöttek ki a matek alapján valódi prediktív tényezőnek:
- A perforáció elhelyezkedése. A rendelkezésre álló irodalom alapján az első negyedi perforációkat is ugyanolyan eséllyel lehet zárni, mint a hátsókat. Hááát, én itt egy kicsit szkeptikus lettem a kutatások minőségét illetően, ha ez jön ki, mert az első negyedieket egyértelműen nehezebb technikailag zárni, mint a hátsókat. Ennyi erővel a rezidens vs. szakorvos, illetve a kis vs nagy perfroáció is lehetett volna egyenlő esélyű.
- A 8 évesnél kisebb gyerekek esetében nem rosszabbak az esélyek, mint a 8 évesnél idősebb gyerekeknél.
- A folyós fület ugyanúgy lehet zárni, mint a szárazat.
- A dohányzás sem befolyásoló tényező.
- Ugyanúgy a megelező adenotomia.
- Ezen kívül még sok kutatás sok más faktort is vizsgált a sikeresség kapcsán (pl. allergiás rhinitis, a perforáció etiológiája, stb.), de ezekből nem volt legalább 3 hasonló módszertanú study, hogy meta-analízist lehessen végezni.

Nagyon fontos, sőt, még annál is fontosabb, hogy ezeket a következtetéseket a rendelkezésre álló irodalom, az eddig publikált kutatások adatai alapján tudtuk levonni. Magyarul hozott anyagból dolgoztunk. A bevonható kutatások szinte mind retrospektív study-k voltak, némi bias-okkal, nem hibátlan RCT-k. Az egy másik dolog, hogy prediktív faktorok kutatására nem is lehet RCT-t illeszteni. Szóval az evidencia szintje nem extrán magas. Lehet, hogy egyes további tényezők prediktívek, csak nem jól vizsgálták, vagy nem elégszer. Itt pl. nekem egyértelműen a feljebb emlegetett első vs hátsó perforáció kérdése jön elő. De így most tudjuk, hogy miként állunk a kutatásokkal, és mire kell a jövőben fókuszálni.

Itt is még egyszer gratulálok Illés Kata PhD hallgatómnak a cikkhez, és a SE Transzlációs Medicina Központnak a háttérért, lehetőségért, támogatásért!