A fültőmirigy (parotis) műtéteinek evolúciója során számos műtéti típus kipróbálásra került. Anno opció volt az enucleatio, azaz a tumorok tokon belülről történő eltávolítása, azonban ez nagyon nagy recidiva aránnyal járt, ezért manapság már nem jön szóba. Volt extracapsularis dissectio is, ami a tumor tokon kívül való eltávolítását jelenti, némi ép szegéllyel. Ezt helyenként a mai napig űzik, miközben nem okvetlen helyes, mert pl.a Warthin tumor gyakran többgócú, a pleomorph adenománál pedig megfigyeltek szatellita ágakat, emiatt nem biztos, hogy csak az egyetlen tapintható csomó a kizárólagos tumorgóc, így az extracapsularis dissectio szintén nem elég ablasztikus.
A fentiek miatt végül is alapvetően 3 korrekt műtéti eljárás terjedt el és fogadható el, a felületes vagy lateralis parotidectomia, ami a n. facialis lefutása mentén, attól felületesen található, mesterségesen kialakított lebeny eltávolítását jelenti, valamint a teljes parotidectomia, ami az ideg megkímélése mellett a mély lebeny eltávolítását is jelenti, illetve a radikális parotidectomia, ami az ideg feláldozását is jelenti, malignus tumor esetén.
Az utóbbi időszakban viszont ismét előtérbe kerültek a funkcionális, kisebb műtétek, vélhetően a hatékonyabb diagnosztikára (jobb képalkotás, cytológia, stb.), és a minimálisabb beavatkozásokra való törekvés kapcsán. Ennek kapcsán most a European Salivary Gland Society egy felhívást tett közzé a European Archives-ban, hogy itt az ideje revideálni a parotisműtéteket, és egy új felosztást szeretnének bevezetni. A társaság szerint érdemes felosztani a parotist még több szegmensre, ahol a mélységi lebenyhatárt továbbra is a n. facialis adja, ezzel továbbra is egy felületes és egy mély lebenyre osztható a parotis. Emellett viszont azt is javasolják, hogy egy a facialis főtörzs két ágra (temporofacialis és cervicofacialis ág) való oszlását a Stensen vezeték lefutásával összekötő virtuális vonal mentén mind a felületes, mind a mély lebenyt további al-lebenyre, szegmensre osszuk fel, így jönne ki az alábbi szegmentáció:
I: Felületes felső szegmens
II: Felületes alsó szegmens
III: Mély alsó szegmens
IV: Mély felső szegmens
V: Accessorius, Stensen vezeték menti parotiszövet
Ezt le is rajzoltam egy jobb parotison, a kék szaggatott vonal jelzi ezt az elképzelt vonalat, a Stensen vezetékre pedig rárajzoltam az V-ös szegmensnek hívott accesorius parotisállományt:
Ehhez kapcsolódóan pedig azt is javasolják, hogy egy parotisműtét leírása a következő módon történne meg: először a műtét megnevezése (parotidectomia vagy extracapsularis dissectio), utána az oldal (bal vagy jobb), végül pedig az eltávolított szegmensek megnevezése. Ezzel jobban lehetne sztenderdizálni a műtéteket, és Barcelonától Osloig mindenki tudná egy zárójelentés alapján, hogy mi történt a beteggel, és a vizsgálatok is összehasonlíthatóbbá válnának. Tehát pl. egy bal klasszikus felületes parotidectomia így lenne leírva: parotidectomia L I-II, plusz még utána fel lehet azt is tűntetni, hogy melyik nem parotis-struktúra került esetleg még eltávolítása (n. facialis egésze vagy ágai, a. carotis externa, n. auricularis magnus, sb.).
Nos, nekem a szándék nagyon tetszik, kifejezetten hasznos, ha műtéttechnikailag és nomenklaturalisan is sztenderdizáljuk a beavatkozásokat. Jogos a minimálinvazivitásra törekvés, és érdekes ez az 5-ös szegmentáció is, mert végül is a felületes-mély lebeny felosztás is egy mesterséges, nem természetes biológiai felosztás, lehet, hogy ezt nagyobb recidiva arány, vagy ablaszticitási problémák nélkül is lehetne tovább aprózni. Mert miért vegyük ki a facialis feletti felületes lebenyt, ha a felületes lebeny alsó pólusánál, a m. scm. felett van mondjuk egy 1 cm-es benignus tumor, MRI-vel is megerősítve, hogy egygócú?
Egyvalami viszont nem tetszik, ez az extracapslaris disszekció felelevenítése. Elvileg azért végezték ezt a műtétet, hogy minél kisebb sérülés, szövethiány legyen, de pont akkor lehet nagyobb eséllyel elkaszálni a n. facialist, ha nem látjuk, ha nem preparáltuk ki. Ha meg mégis megvan az ideg, akkor onnantól meg már mehet akár ez az újabb 5-ös felosztású szegmentrezekció, nem jelent sokkal hosszabb műtéti időt. Még akkor is problémának érzem az extracapsularis disszekciót, hogy manapság elvileg van idegmonitorizálási lehetőség, még ha idehaza ez nem igazán elérhető.
