A Fauquier ENT blogon olvastam egy módszerről, ami segíthet az arra hajlamos betegeknek abban, hogy némi gyakorlás révén később kevésbé öklendezzenek, ha a torkukba néznek. Ez a garatreflex leszoktató módszer úgy néz ki, hogy egy fogkefe segítségével először a beteg keresse meg óvatosan azt a pontot a torkában, aminek a megérintése az öklendezést kiváltja. Ez jellemzően a nyelvgyökben, vagy esetleg a hátsó (oldalsó) garatfalon helyezkedik el. Ha sikerült azonosítani a pontot, ahol megjelenik a reflex, kezdje el a fogkefével óvatosan súrolni addig, amíg az öklendezés jelentkezik. Ha ez 1 másodperc, akkor annyi ideig, ha 10, akkor meg addig, mindegy. Majd aztán ezt a műveletet minden nap, lehetőség szerint minél többször, akár 10-15 alkalommal ismételje meg. A fogmosás kiváló alkalom erre a célra, mert akkor minden ott van hozzá, ami kell, a fogkefe, és a torka is. Azt fogja észrevenni, hogy már egyre hosszabb ideig kibírja öklendezés nélkül. Később pedig lehet egyre hátrébb menni, mert megszokja a szervezet. De ehhez az kell, hogy minden nap, vagy közel minden nap csinálja a beteg, mert később sajnos visszajön a reflex, ha nem gyakorol. Állítólag a kardnyelők is így csinálják, innen jött az ötlet.

Olyan betegem is volt már sokszor, hogy maga a nagyra történő szájnyitás, esetleg a nyelv kinyújtása is már öklendezést váltott ki. Nyilván nekik ezzel kell kezdeni a gyakorlást, nyitogassák nagyra a szájukat, nyújtsák ki a nyelvüket, aztán később jöhet a fogkefe. Ezt érdemes gyakorolni, mert hát számtalanszor van, hogy csak hosszas érzéstelenítéses procedúrával sikerül valakinek megvizsgálni a torkát, gégéjét, sőt, valakinek maga az érzéstelenítő is öklendezést okoz. Persze nem tehet róla a szerencsétlen beteg, nem direkt csinálja, viszont az ő érdeke, hogy meg lehessen vizsgálni, nekünk pedig segíti a munkákat azzal, hogy gyorsabb lesz a vizsgálat.