Egy kollégám kérdezgetett egy eset kapcsán a maszkolt otitisről. Ez egy elég nehéz kérdés, mert szerintem van a történetben némi fogalmi kavarodás, másrészt pedig a dolog megoldása az antibiotikumtól a paracentesisen, grommet tubuson át a mastoidectomiáig bármi lehet, függően az adott iskolától, korábbi eredményektől, vérmérséklettől, stb.
Az első tisztázandó kérdés, hogy a maszkolt otitis alapvetően gennyes gyulladásra értendő, nem pedig sima savós otitisre. A szó szerint értendő maszkolt otitis mondjuk az, hogy behozzák a gyerkőcöt, fáj a füle, lázas, láthatóan beteg, és látjuk, hogy van egy jó kis gennyes középfül-gyulladása. Kap antibiotikumot, esetleg felszúrjuk a fülét, orrcsepp, stb., aztán mikor jönnek vissza kontrollra, anyuka mondja, hogy a gyerek sokkal jobban van, bár néha még panaszolja a fülfájást, esetleg dugulást, vagy akár tök panaszmentes is lehet, viszont mi a fülét még mindig nem látjuk jónak, továbbra is genny van a középfülben. Tehát a kezeléssel nem gyógyítottuk meg, csak panaszmentessé tettük, azaz csak elmaszkoltuk a gyulladást. Mellesleg pl. ezért is szükséges a középfül-gyulladást kontrollálni.
A történet akkor kezd izgalmassá válni, ha hiába kezeljük tovább a fület (felszúrás megint, tenyésztés, antibiotikum megint), csak nem akar meggyógyulni, és mondjuk egy hónap múlva is még mindig purulens folyamatot látunk a fülben. Na ez az, amikor már vélhetően mastoiditisről beszélünk, okkult mastoiditisről, és szerintem ez az a helyzet, amit a legtöbben maszkolt otitisnek hívnak. Ilyen esetben a klasszikus megoldás a műtét, a mastoidectomia. Ugyanakkor a világ egyre inkább konzervatív irányba megy érthető okok miatt, ezért már manifeszt mastoiditis esetén sem mindig javasolnak műtétet. Ennek megfelelően pl. a Rosenfeld-Bluestone könyv sem javasol azonnal mastoidectomiát okkult mastoiditis esetén sem, hanem inkább először grommet tubust. Az én egyéni dilemmám itt is megvan, én inkább műtét párti vagyok, pláne, ha a gyerkőcnek többször is volt már az adott gyulladás kapcsán paracentálva a füle, még inkább pláne, ha folyamatosan folyik is a füle, mert akkor szerintem megfelelő drainage van, nem azon múlik. Hanem inkább egy szűk/lezárt adituson, vagy valami hasonlón bukik el a konzervatív kezelés, azt meg csak feltárás során lehet megoldani.
És csak hogy ne legyen túl egyszerű az ügy fogalmi oldala, muszáj belevenni azt is, hogy okkult mastoiditis alatt értjük az olyan csecsnyúlvány-gyulladásokat is, mikor a középfülstátusz jó, ép, folytonos, szintben álló dobhártya, légtartó dobüreg, de a betegnek fáj a füle, a füle mögött, sőt, nyomásérzékeny, esetleg vörös, fluktuál. Ez szerintem irtó ritka, szemben a feljebb boncolgatott kérdéssel, a maszkolt otitissel. Persze a mai világban, a hiperszuper antibiotkumok mellett a maszkolt oititis is sokkal ritkább, mint mondjuk 30 éve, de azért előfordul. A negatív fültükri kép mellett meglévő mastoiditis gyakorlatilag teljes stoppot feltéelez a mesotympanon és a mastoidüreg között, ráadásul úgy, hogy a gyulladás a mastoidüregből indult ki eleve. Ilyen esetben én inkább valami spéci gyulladásra, Wegenerre, histiocytosisra, TBC-re, stb. gondolnék, de nem sima fertőzésre.
