Két napja találkoztam egy az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban megjelent új pittsburghi tanulmánnyal, ami az akut középfülgyulladás szövődményeiről szól. 15 év alatt 109 szövődménnyel találkoztak a kollégák, ami elsőre nem is tűnik kevésnek, de valójában nem sok, mert ha leosztjuk az évek számával, akkor alig több, mint 7 eset/év. Messze leggyakoribb szövődmény náluk a mastoiditis volt, ez 86%-ban fordult elő. A második leggyakoribb (38%) a subperiostealis tályog lett, míg harmadik helyen (17%) az arcideg bénulás, negyedik helyen (8%) a sinus sigmoideus trombózis, és ötödik helyen (7%) az epiduralis tályog végzett. Még több szövődményt is észleltek, amik között vannak enyhébb (pl. fül mögötti cellulitis), de egész durva dolgok is (agynyomásfokozódás, hydrocephalus, sőt, kisagyi infarktus, Gradenigo szindróma), de ezek szerencsére sporadikusak voltak, legfeljebb 1-1 betegnél észlelték őket. 33%-ban Streptococcus pneumoniae okozta a betegséget, ami kevesebb, mint korábban, nyilván ez részben az oltásoknak is köszönhető. Ami viszont meglepő, hogy ezek fele viszont multidrug rezisztensnek bizonyult. Egyébként 30%-ban nem tudtak érdemben kórokozót kitenyészteni, bár ennek egy része szerintem technikai probléma.

Azért is érdekes nekem ez az egész, mert pont most ügyeletben operáltam Halász Ági kolléganőmmel egy mastoiditises kislányt, és a fenti cikk első két leggyakoribb középfülgyulladás szövődményét mi is megtaláltuk, mastoiditis volt subperiostealis abscessussal. Kék nyíllal jelöltem be a már nagyrészt eltávolított, bőr alá törő tályog falát, a zöld nyíl pedig azt a lyukat mutatja, amin keresztül a folyamat kitört a mastoidüreg külső falán.