Pár napja láttam egy beteget, akit 2 nappal azelőtt kétoldali gennyes középfülgyulladás miatt kezdtek kezelni, de a folyamat romlott. Kifejezetten fájdalmassá és nyomásérzékennyé vált a csecsnyúlványa, és kicsit szédülni is kezdett, bár nem forgó jellegű volt a szédülése. De egyértelműen mastoiditis, csecsnyúlvány gyulladás alakult ki nála, ami sürgős műtéti javallatot jelent. Ahogy régen tanították: "amíg le nem megy a nap, legyen megműtve a beteg". Meg is operáltam volna az ifjú hölgyet, ha éppen nem lett volna 32 hetes terhes. Ez innentől eléggé megnehezítette a dolgot, ugyanis kérdés, hogy mivel használunk/ártunk neki, illetve a magzatnak többet: azzal, ha megpróbáljuk agresszívabban, de továbbra is kizárólag gyógyszeresen kezelni, viszont addig is ott a gyulladás, ami akár tovább is terjedhet, vagy pedig műtét, aminek során egy csomó olyan érzéstelenítő anyagot kell befecskendeznem, ami nem okvetlen tesz jót a magzatnak, illetve a műtéti stressz sem optimális erre a helyzetre. Végül, tekintettel a terhességre, valamint arra, hogy egy kezdeti stádiumban lévő, további szövődménytől mentes mastoiditisről volt szó, úgy döntöttem, hogy nagy mennyiségben amoxicillin-klavulánsavat adok intravénásan, egy jó széles paracentesissel (fülfelszúrással) kiegészítve, és reménykedni fogok, hogy javul a helyzet. Ami be is jött, a felszúrás után dőlt a genny a középfülből, és a beteg 2-3 nap alatt szinte teljesen jól lett.
Nehéz ügy, minden szempontból rizikós. Ugyanakkor a mastoiditis konzervatív, műtét nélküli kezelése nem ismeretlen dolog, van olyan közlemény, ami már címében is emellett teszi le a voksot. Ennek persze lehet létjogosultsága -minthogy az én betegem is meggyógyult önmagában az antibiotikumtól-, de a titok inkább a gondos betegválasztásban rejlik. Tehát biztos, hogy vannak olyan esetek, amikor mindenképpen törekedni kell a műtétre, például ha a koponyaüregen belülre is terjed a gyulladás, vagy arcidegbénulás lép fel, stb., illetve tényleg lehetnek olyan esetek, amikor meg lehet próbálkozni a konzervatív kezeléssel, bár a betegnek mindig tudnia kell, hogy a műtét, mint lehetőség ott van. Nekem nagyon tetszett az, hogy 2 évvel ezelőtt görög kollégák egy algoritmus formájában aktuális javaslatot tettek a mastoiditis kezelésére, amit 158 akut mastoiditises gyerkőc kezelési eredményei alapján fogalmaztak meg. Le is fordítottam az ábrát:
Ezzel együtt, nem biztos, hogy legközelebb is meg merem lépni, hogy ne műtsek meg egy mastoiditises beteget. Persze a műtétnek is megvan a maga rizikója, de mi van, ha mégsem állítja meg az antibiotikum a folyamatot, és egy jó kis agytályog, agyhártyagyulladás, vagy egyéb életveszélyes szövődmény lesz?
