2013 őszén olvashattuk a Kolorádói Egyetemen végzett kutatás eredményeként, hogy szoros összefüggés valószínűsíthető a Meniére betegség és különböző, átmenetileg csökkent agyi véráramlással járó állapotok, mint például migrénes fejfájás között.

Dr. Carol Foster szerint a rohamszerű rosszullétek hátterében két tényező kombinációja állhat:

1. A belső fül elváltozása, endolymphaticus hydrops.

2. Agyi érelváltozásokra hajlamosító tényezők, mint migrén, alvási apnoe, dohányzás, érelmeszesedés.

A kutatók arra világítanak rá, hogy a Meniére-es rohamokkal szorosan összefüggésbe hozható, belső fülben létrejövő folyadék gyülem jelzi azt, hogy a nyomás-regulációban valamilyen probléma van, amely enyhe, átmeneti véráramlás csökkenést eredményez a fülben. Abban az esetben ha fenti állapothoz érrendszeri elváltozás társul, amely a véráramlás csökkenését eredményezi az agyban és a fülben, akkor az agyi TIA-hoz hasonló hirtelen véráramlás kiesés alakul ki a belső fül szenzoros szöveteiben. Fiatal egyéneknél, ahol a hydrops-hoz nem társul érrendszeri elváltozás, a véráramlás folyamatos a benne mutatkozó fluktuáció ellenére és nem alakul ki roham. Azonban azoknál, akiknél valamilyen érrendszeri probléma áll fenn, a véráramlásban mutatkozó ingadozások már elegendőek ahhoz, hogy a belső fület megfossza a megfelelő mennyiségű vértől és az abban szállítódó tápanyagoktól. Amikor a hallásért és egyensúlyozásért felelős belső fül sejtek "éheznek" már nem küldik tovább az agy számára a megfelelő jeleket, aminek következtében elkezdődik a szédülés, fülzúgás és halláscsökkenés.

 A véráramlás helyreállása nem oldja meg a problémát. A kutatók azt gondolják, hogy mindez triggereli a károsodás utóhatását, az ischaemia-reperfúzió útvonalat az ingerelhető szöveteknél, amely az elváltozás jellegzetes tüneteihez, elhúzódó szédüléshez és halláscsökkenéshez vezet. Bár a szövetek nagy része meggyógyul, mégis a rohamok során kialakuló apró szövetkárosodások hosszabb távon tartós halláskárosodáshoz és egyensúlyzavarhoz vezetnek.

A Meniére betegség leírása óta számos elmélet napvilágot látott, amely a rohamok kialakulását és progresszív hallásromlást próbálja megmagyarázni, mégsem tisztázott még minden aspektusa az elváltozásnak. Eddig egyetlen teória mentén kidolgozott kezelési módszerről sem bizonyosodott be, hogy a betegség progresszióját befolyásolni tudná, azonban ez az elmélet számos új terápiás útvonalat nyithat meg. Ha a rohamok uralhatóvá válnak, akkor a korábban elkerülhetetlen, súlyos hallásromláshoz vezető progresszió megelőzhetővé válhat egyes esetekben.