Most már évtizedek óta az endoszkópos funkcionális orrmelléküreg sebészet bűvöletében élünk. A FESS műtét elterjedése óta a klasszikus, és/vagy radikális beavatkozásokat szinte kizárólag a szövődményes esetekre (azokra is egyre ritkábban), vagy a daganatos, esetleg daganatmegelőző állapotokra hagyjuk meg az orrban. Viszont a FESS műtét sem csodaszer, az igazi krónikus sinusitises betegek nem gyógyulnak meg a műtétet követően. Persze jobban lesznek átmenetileg, hetekig, hónapokig, évekig, de aztán visszaromlanak, legalábbis az igazi krónikus melléküregbetegek. Ez egy kellemetlen szituáció, ami azt is maga után vonja, hogy a FESS felfutását követően mostanság az újabb európai ajánlások már lassan előbbre veszik a szteroidot (mármint per os), mint kezelési opciót a műtéttel szemben, sőt, kínunkban hónapokon át, alacsony dózisban adott makrolid antbiotikumokkal kísérletezünk. A krónikus sinusitis mellett pedig vannak olyan állapotok -pl. kiterjedt mucocele-k-, amik szintén nehezen uralhatók szigorú funkcionális szemlélettel.
Így érthető, hogy manapság a súlyos melléküreg-betegek esetében (újra) felbukkannak klasszikus, esetleg atípusos megoldások. Ilyen például a fossa canina punkció, bár ezt inkább csak az egyoldali, elsősorban kizárólag az arcüregre lokalizált krónikus gyulladásra javasolták tavaly a Laryngoscope-ban. Ami szerintem még ennél is érdekesebb, az a medialis maxillectomia, mint opció, legalábbis most erről írtak a Current Opinion of Otorhinolaryngology-ban. Ez a FESS-hez képest egy jóval radikálisabb műtét, ami a nevének megfelelően megszünteti az arcüreg belső falát. A krónikus sinusitis esetében sem terápiás, vagyis végleges megoldásnak jött szóba ez a műtét, hanem azért, mert az arcüreg így sokkal könnyebben uralható. Gyakorlatilag spekulummal áttekinthető az egész arcüreg az orrbemenettől, és bármilyen lokális kezelés -szteroidos spray, öblítés, stb.- jóval könnyebben és effektívebben kivitelezhető. Logikus megközelítés, van benne ráció. Ugyanakkor az elérhető eredménnyel szembe kell állítani a rizikókat, ami elsősorban a könnycsatorna sérülése, esetleg tartós pörkösödés, vagy atrophia az orrban. Szerencsére ezek nem túl gyakori szövődmények, úgyhogy én a magam részéről akár reális opciónak tartom, ha már a sokadik FESS műtétet tervezzük, akkor gondolkodjunk el a medialis maxillectomián.
A cikk szerzői egyébként pont a szövődmények elkerülésére limitált kiterjesztést is javasoltak, pl. meghagyni a könnycsatornáig csontot, vagy esetleg a teljes alsó kagylót. Ez mondjuk egy mucocele esetén még érthető, viszont a sima, csak éppen uralhatatlan krónikus sinusitis esetén szerintem pont a lényeg vész el: az egybenyitott, kiterjesztett, áttekinthető és átmosható tér. Akkor már én inkább a teljes medialis mexillectomiára szavaznék.
