Már volt téma itt a blogon, hogy miért adhatunk, sőt adjunk simán penicillin-származékokat az A-csoportú Streptococcus fertőzések, pl. tüszős mandulagyulladás esetén. Ugyanakkor az is ismert, hogy egyidejűleg jelen lévő másik kórokozó, pl. Moraxella a kezelés effektivitását csökkenti. Mégis, a gyakorlat az, hogy adjuk a penicillin-származékokat, jellemzően amoxicillin-klavulánsavat, aztán a beteg gyorsan meggyógyul. De néha viszont nem, vagy nagyon lassan, mondjuk csak 2-3 doboz antibiotikum után.

Most Itzhak Brook, aki egy elég neves infektológus -legalábbis egy csomó jó cikkem van tőle, úgyhogy gondolom híres- megírta a Journal of Pediatric Infectious Diseases-ben, hogy miért is fordulhat elő ez a jelenség. Ő is azzal kezdte, hogy polimikróbás fertőzés esetén, ha a másik baktérium béta-laktamáz termelő, akkor hatástalan, vagy legalábbis lassan ható lehet a penicillin. Aztán az is lehet, hogy ez a Moraxella, vagy más baktérium ko-aggregál a Streptococcus-szal, és ezáltal jobban tapad, mondhatni agresszívabbá válik a Streptococcus. Erről külön is találtam egy jó cikket. De oka lehet, hogy hiányoznak alapvető, jó baktériumok a garatból, ami megint csak a fertőzés agresszióját növeli. Illetve az is tényező, hogy az antibiotikumok -így a penicillin is- nehezen hatolnak be a mandula cryptáiba, főleg, ha ott genny is található. Illetve ezen a tájékon a Streptococcusok is alkalmasint a sejteken belül szaporodhatnak, ami szintén csökkenti az effektivitást. Egyébként főleg ez utóbbi miatt, Brook professzor inkább cefalosporinokat javasol, elsősorban a visszatérő betegség/panaszok esetén.

Egy külön érdekesség, hogy most találtam meg Itzhak Brook blogját, ami a mandulagyulladásról szól, ott is van egy bejegyzés a fentiekről.