Egy jó Journal of Infection cikket olvastam pár napja a Moraxella catarrhalisról. Finn kollégák azt tapasztalták, hogy ha kisgyermeknél az orrgaratban a Streptococcus pneumoniae vagy a Haemophilus influenzae mellett jelen van a Moraxella is, akkor nagyobb eséllyel alakul ki középfülgyulladás, mint ha a Streptococcus vagy a Haemophilus csak mint egyedi patogén telepedne meg.

Ez egyrészt azt jelenti, hogy a Moraxella a másik két baktériummal együttműködik, egymást erősítik, míg például a Streptococcus pneumoniae, a Haemophilus, valamint a Staphylococcusok egymással szemben nem így viselkednek, sőt inkább egymás gyengítése, kiszorítása a jellemző (cikk). A másik következtetés klinikai szempontból még fontosabb. Ugyanis bár a Streptococcus a veszélyesebb, mégis jól lehet kezelni penicillinszármazékokkal. Ezzel szemben a Moraxella egy sokkal kevésbé veszélyes baktérium, viszont nagyon rezisztens a penicillinre. Így ez az együttműködés azt jelenti, hogy a hagyományos, penicillinszármazékokra épülő antibiotikus kezelés sikerességének esélye csökkenhet. Tehát úgy lehet egy tipikus Streptococcus fertőzés rezisztens a hagyományos penicillinkezelésre, hogy azért valójában nem is a Streptococcus a felelős! Kérdés, hogy ez egy újdonság, egy a baktériumok által nemrég szerzett "tudás", vagy már régóta így van. Mert én azt sem tartanám kizártnak, hogy az agresszív antibiotikus kezelésre ilyen jellegű lépésekkel, szelekcióval válaszolnak a baktériumok. Ugyanakkor természetesen abszolút esélyes, hogy ez már eleve a kórokozók génjeibe van kódolva, mindenesetre ha régebbi ügyről van szó, akkor talán nyugodtabbak lehetünk. Érdekes lenne látni a mechanizmust quorum sensing szintjén, mert abban biztos vagyok, hogy ez a folyamat legalább részben biofilmek formájában valósul meg.