Ha már szóba került, hogy az egyidejű Moraxella kolonizáció ronthatja a Streptococcusok elleni antibiotikus kezelés effektivitását, gondoltam jobban utánanézek, hogy miként is van az, hogy az egyik legveszélyesebb kórokozó, a Streptococcus pyogenes ellen még mindig abszolút hatékonyak a penicillinszármazékok. Ehhez találtam egy jó összefoglaló cikket, ami egy a kérdéssel foglalkozó 1996-os Rockefeller University szimpózium kivonata. A cikk tehát 17 éves, úgyhogy lehet, hogy azóta van némi fejlemény, viszont nem találtam jobbat, ami ennyire kereken összefoglalta volna a helyzetet.

Amit ez alapján el lehet mondani, hogy az érzékenység fennmaradása természetesen csak idő kérdése, bár a sanszok elég jók, hogy ez a helyzet sokáig ne változzon. Ennek a fő oka talán a géntranszfer útján szerzett rezisztenciában keresendő. Jelentős különbségek vannak az egyes baktériumtípusok génátviteli képessége között, és például a Streptococcus pyogenes a többi baktériummal, akár a Streptococcus pneumoniae-val összehasonlítva is jóval kevésbé hajlamos exogén DNS-t befogadni, tehát nehezebben szerez rezisztenciát okozó géneket. Emellett az is fontos, hogy a penicillin-rezisztens nem pyogenes Streptococcusokban nem a béta-laktamáz a felelős a penicillin-rezisztenciáért, hanem az ún. PBP (penicllin-binding protein) fehérje megváltozott volta. Ezért a pyogenes esetében is ez irányból várható talán változás. Viszont az eddigi kutatások alapján nem kizárt, hogy a pyogenesekben a PBP génje szorosabban kapcsolódik más funkciót betöltő génekhez, vagy legalábbis a PBP hiánya, vagy megváltozott affinitása károsítja a sejtműködést, így PBP mutáció irányba egyelőre nem tud elindulni ez a kórokozó. Reméljük később sem fog tudni, maradjon minden így!