Most olvastam a Fauquier ENT blogon, hogy az USA-ban egy súlyos halláscsökkenésben szenvedő kétéves gyermek hallása drámain javult, miután köldökzsinórvéréből származó őssejtekkel infundálták. Madeleine Connor édesanyja terhesség alatt egy vírusfertőzésen esett át, és ez okozta a kislány belsőfül károsodását és az azzal járó veleszületett halláscsökkenését. Születésekor bevonták egy az FDA által szervezett vizsgálatba, és annak keretein belül történt most ez az őssejt beavatkozás. A sztoriról részletesebben az ABC News oldalán lehet olvasni.

Ez egy nagyon fontos lépés, hiszen már 3 éve is írtam arról, hogy az őssejtkezelés az egyik potenciális út az ilyen jellegű betegségek kezelésére, de ugyanígy az időskori halláscsökkenésre is megoldás lehet. Ugyanakkor számos kérdés felmerült a jelenség kapcsán. Például hogy egyáltalán az őssejteknek köszönhető-e a javulás? Ha igen, mi miatt tudtak pont a belsőfülbe beépülni az őssejtek, mi volt a jel, hogy ott szükség van rájuk? Hiszen nem volt kiírva Madeleine Corti szervébe, hogy "stemcells welcome". De ha ez hihetetlen módon mégis így történt, vajon milyen mértékű regeneráció van/lesz, melyik sejtek alakultak újra, a belső- vagy a külső szőrsejtek, vagy az idegvégződések? Meddig fog tartani a hatás, meddig fog tovább javulni a hallás? Ha ezeket meg tudnánk válaszolni, akkor lenne teljesen a kezünkbe a módszer.

Annak idején hozzáértő szakembertől hallottam (Douglas Cotanche), hogy a fő akadály az őssejtkezeléseknél a lehetséges mellékhatás, elsősorban a daganatképződés. Cotanche professzor 3 éve még azt mondta, hogy durván az esetek 20%-ában az őssejtbeültetés után valamilyen rosszindulatú daganat alakult ki a kísérleti állatokban, ami nagyon rossz arány. Ha ezen az arányon nem sikerül változtatni, akkor az őssejtkezelés mégiscsak zsákutca. De nyilván valami azért pozitív irányba mozdulhatott el, hiszen kizárt, hogy Madeleine életét ilyen statisztika mellett kockáztatták volna.