Tulajdonképpen nem sok új információ van abban a török tanulmányban, amiben egészséges, jól halló emberek életminőségét és pszichés státuszát hasonlítják össze krónikus középfülgyulladásban szenvedő betegekével. Mint az várható volt, gyakorlatilag mindenféle lelki gondot okozhat a krónikus középfülgyulladás a depressziótól kezdve a szorongásig bármit. Hát persze, a halláscsökkenés, a folyamatos vagy visszatérő fülfolyás, sőt, ha ehhez társul fülzúgás is, simán felőrölhetik az ember idegeit. Ezek közül én elsősorban a halláscsökkenést emelném ki. Azért is azt írtam elsőre, mivel azt tippelem, hogy ez a legrosszabb a krónikus középfülgyulladásban.

Azonban a fenti kutatás eredménye alapján nem jól tippeltem. Ugyanis mikor a betegeket a halláscsökkenés mértéke szerint három csoportba osztották, az egyes csoportok saját életminőségük megítélésében nem mutattak érdemi különbséget. Tehát elsősorban nem a halláscsökkenés mértéke, sőt, nem is mindig a halláscsökkenés a felelős a rossz életminőségért, a pszichés problémákért. Nyilván szerepet játszik az is, de ezek szerint a többi tünet legalább annyira számít. Ez megint felvetheti azt a kérdést is, hogy mennyire erősködjünk műtéttel egy olyan száraz dobhártyaperforációval bíró beteg esetén, akinek sohasem folyt a füle, és esetleg csak egy kis halláscsökkenés az egyetlen panasza. Ja és esze ágában sincs víz alá merülni. Nem is biztos, hogy nagyon kell erőltetni a mielőbbi műtétet. Ugyanakkor persze a potenciális folyás, illetve a fokozott szövődményveszély benne van a pakliban egy száraz perforáció esetén is, a betegfelvilágosításnak ez része kell, hogy legyen. Emellett pedig az is látszik, a fülfolyást az életminőség szempontjából sem szabad elbagatellizálni.