Hivatalos ajánlás a fenti kérdésre a legtöbb országban, így tudtommal Magyarországon sincs. Mindenesetre brit kollégák szerint nem kell adni. A Journal of Laryngology & Otology-ban publikált tanulmányuk szerint fél év alatt 149 betegnél végeztek réteges orrtamponálást spontán orrvérzés miatt, és a betegek egyik felénél adtak, a másik felénél nem adtak rutinszerűen antibiotikumot. Azt találták, hogy 14 betegnél alakult ki fülfájás, mint leggyakoribb szövődményszerű panasz, de effektív fertőzés senkinél sem alakult ki, még a fülfájósoknál sem. Tehát így, hogy a 149 betegből 0, azaz nulla esetben találtak tamponáláshoz köthető infekciót, a kellően nagy esetszám miatt negálják az antibotikum adását.

Fertőzéses szövődmény -orrtamponálás esetén melléküreggyulladás vagy középfülgyulladás- a tampon által lezárt melléküregi szájadékok és a lezárt fülkürt miatt jöhetne egyébként létre, és szerintem simán létre is jön, legalábbis elsőorban a melléküregekben! Én vitatkoznék az angol kollégákkal a fertőzések előfordulásának gyakoriságát illetően. Minden orrtamponálást végző fül- orr- gégész találkozott már számtalanszor rendkívül nagy mennyiségű, esetenként bűzös, sárga vagy zöld színű orrváladékkal a tampon eltávolítása után. Tehát orr- és/vagy melléküregi fertőzés valamilyen szinten biztos jópár esetben kialakul, mert a büdös, zöld orrváladék garantáltan baktérium okozta gyulladás jele. Azaz fertőzés. Az megint egy más kérdés, hogy réteges tamponálás esetén azért a váladék jelentős része el tud távozni az orrüreg lateralis fala mentén az orrgaratba, tehát legalábbis nem teljes az obstrukció, míg ugyanez egy Bellocq szerint történt tamponálás esetén nem így történik. Így emiatt például sima réteges tampon esetén csak elhúzódó tamponálás esetén adok csak antibiotikumot, viszont Bellocq esetén mindig. Persze ha észlelnék fertőzést, akkor sima tamponnál is adnék. De a hozzáállást iskolája válogatja, én ebben nőttem fel. viszont ahogy ez a cikk is mutatja, ebben a kérdésben sincs aranyszabály.