Nemrég írtam arról, hogy mik azok a tényezők, amik hajlamosíthatnak felnőttkorban halláscsökkenésre, vagy legalábbis az ezen faktorokkal együtt élő embereknél gyakrabban fordul elő halláscsökkenés. Most publikáltak egy cikket lengyel kollégák az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban, ami ugyanezt a kérdést majdnem 6000 újszülött adatait elemezve csecsemőknél járja körül. Ez azért fontos, mivel az újszülöttek kommunikálni nem tudnak, nem tudják elmondani, hogy hallanak-e vagy sem, viszont csökkent hallással, vagy rosszabb esetben teljesen süketen nagyon elmaradhatnak a fejlődésben, miközben az értelmi képességeik nagy valószínűséggel teljesen megfelelőek. Emiatt fontos a korai felismerés, és a rehabilitáció.

Bizonyos tényezőkről, egyéb betegségekről már tudjuk, hogy mellettük nagyobb eséllyel alakulhat ki újszülöttkori halláscsökkenés. A legfontosabbakat a 2007-es USA position statement-ben is kiemelik, ezek pedig a
- Cytomegalovírus (CMV) fertőzés
- Szindrómás halláscsökkenések (pl. Pendred sy., Treacher-Collins sy.)
- Neurodegeneratív betegségek
- Bizonyos traumák
- Halmozott halláscsökkenés a családban
- Gépi lélegeztetés
- Halláscsökkenéssel összefüggésbe hozható, születés környéki vagy utáni fertőzések

A lengyel kollégák a fentieket figyelembe véve próbáltak további összefüggéseket keresni. Ők úgy találták, hogy leginkább a szindrómás halláscsökkenés és az 5 napnál tovább tartó gépi lélegeztetés mellett várhatunk halláscsökkenést. Emellett rizikófaktornak véleményezték a koraszülöttséget, az alacsony születési súlyt is, a 7 napnál tovább tartó intenzív osztályos kezelést, és az ototoxikus gyógyszerek adását is. Ráadásul minél több tényező jelen volt a fentiek közül, annál inkább nőtt az esély a halláscsökkenésre.

Tehát legalább már tudunk pár, hallás szempontjából (is) fontos dolgot, amire oda kell figyelni az újszülötteknél.