A hallójáratban kialakuló tályog a külsőfül-, vagy más néven hallójáratgyulladás speciális esete. A bőr alatti elgennyedés általában nem a gyakoribb, lap szerint terjedő, diffúz fertőzés következménye, hanem legtöbbször körülírt, a hallójáratbemeneti szőrtüszőket érintő gyulladás során jön létre. A tipikus kórokozó a Staphylococcus aureus. Bár elvileg itt is érvényes az, hogy az immunproblémákkal küzdőknél (pl. cukorbetegség) nagyobb eséllyel alakul ki, de simán létrejöhet bárkinél. Én például eddig inkább csak más szempontból egyébként egészséges embereknél láttam ilyet.

A hallójárat tályogos gyulladására a nagyfokú körülírt duzzanat hívhatja fel a figyelmet, ami ráadásul nyomásra rendkívül fáj. Ha a duzzanatra nyomunk, és fluktuál, akkor még inkább gyanús a dolog. Akkor is felmerül a tályog lehetősége, ha hiába kezeljük napok óta a hallójáratgyulladást, a duzzanat csak nem akar javulni. Ha pedig mikroszkóp alatt nyomásra valahonnan genny is megjelenik, akkor teljesen egyértelmű a dolog.

Mint minden tályogos gyulladás esetén, itt sem elég a konzervatív, gyógyszeres kezelés. Sőt, az antibiotikum sem oldja meg önmagában a kérdést, sebészileg kell beavatkozni. Ez helyi érzéstelenítésben egy metszést jelent a hallójárat bőrén, a duzzanat felett. Szerencsére ez a típusú gyulladás a külső harmadban szokott kialakulni, tehát nem nagy ördöngősség ezt a metszést megcsinálni. Ha kiürült a tályogüreg, utána még érdemes ugyanúgy kezelni tovább, mint a sima hallójáratgyulladást, gyakran kell fertőtleníteni a sebet, illetve szárítani sem árt. Aztán magától szépen begyógyul, és az esetleg nagyobb sebzés is simán áthámosodik idővel. Csak hát ez egy kicsit lassabban gyógyul, mint a tályog nélküli gyulladás.