A lateralis nyaki cysta egy folyadékot tartalmazó tömlő, fejlődési rendellenesség a nyakon. A lateralis magyarul külsőt jelent. Meg kell különböztetnünk egy másik típusú tömlőtől, a medialis nyaki cystától, ami mindig a nyak középvonalában helyezkedik el (medialis = belső, középvonali). Míg a lateralis nyaki cysta ún. kopoltyúív eredetű fejlődési rendellenesség (lsd. később), addig a medialis nyaki cysta a pajzsmirigy fejlődése során alakulhat ki, ezért is van mindig középen. Máshogy alakul ki a kétfajta tömlő, más jellegű műtét szükséges az eltávolításukra, ezért nem mindegy, hogy lateralis vagy medialis az a cysta.

A legfontosabb tudnivaló a lateralis nyaki cystáról, hogy műtéti úton lehet csak megoldani, mert magától nem fog eltűnni onnan. Ha sikerül eltávolítani -ami szinte mindig összejön-, akkor örülünk, mert több probléma nem lesz vele, és egy életre el lehet felejteni a dolgot. Ha nem vesszük ki, akkor elsősorban kozmetikai hátrányokat okozhat, mivel akár almányi kidudorodásként is látszódhat a nyakon. Emellett pedig visszatérően be is gyulladhat, ami fájdalmat, lázat okozhat.

A lateralis nyaki cysta létrejötte elég bonyolult: mint írtam, ez az ún. kopoltyúívekből marad vissza fejlődési rendellenességként. A kopoltyúívek az embrionális fejlődés elején alakulnak ki a magzat tápcsatornájának felső szakaszán, a garatkezdemény két oldalán. Emiatt egy embrió nyaka pár hetes magzati korban úgy néz ki, mintha lenyelt volna egy rövid radiátort: kidomborodások (kopoltyúívek) és behúzódások (kopoltyúbarázdák) váltják egymást. Amennyiben az ember még mindig a vízben élne, akkor az egyedfejlődés során ezen kopoltyúívek között lévő hártyák, a kopoltyúbarázdák átszakadnának, és később valódi kopoltyú alakulna ki.  Ez majdnem meg is történik, sőt, a 2. kopoltyúív mint egy kopoltyúfedő (processus opercularis) rá is borul az alatta lévő összes többi ívre-barázdára. Szerencsére aztán mégsem lesz kopoltyúnk, a hártyák nem szakadnak át, a 2. kopoltyúív pedig a fejbiccentő izom (m. sternocleidomastoideus) első éle mentén beborítja és teljesen lezárja a területet. Emiatt először még visszamarad egy hám bélésű tömlő a nyakon (sinus cervicalis), amely tömlőnek a külső fele a lefelé megnyúló 2. kopoltyúív (processus opercularis) belső hámborítása, míg a tömlő belső felének hámja a proc. opercularis által beborított alsóbb kopoltyúívek külső felszíne (huh, remélem ez érthető...). Később pedig ez a bizonyos maradvány tömlő, a sinus cervicalis maradéktalanul felszívódik.

Na és itt jön a képbe a lateralis nyaki cysta. Ugyanis ha nem tökéletesen szívódik fel a hám a sinus cervicalis területén, vagy esetleg még korábban alakul ki valamely kopoltyúbarázdában egy lezárt, hámborítású üreg, akkor abból alakul ki a lateralis nyaki cysta. Ez az esetek 96-98%-ában egyoldali, csak nagyon ritkán kétoldali.

A lateralis nyaki cystákkal általában egy a nyak oldalán tapintható, sima, puha, de legalábbis rugalmas nyaki duzzanat formájában találkozunk. Mint a fenti embriológiai magyarázatból is látszik, mindig a fejbiccentő izom előtt-mentén helyezkedik el. Képalkotó vizsgálatok segítik a diagnózist: általában már egy nyaki ultrahang, szükség esetén pedig CT megmondja, hogy mivel állunk szemben. Természetesen elengedhetetlen az aspirációs cytológia, a vékonytű-biopszia is.

Viszont nagyon ritkán máshogy fedezzük fel. Nemrégiben írtam egy ifjú hölgy kálváriájáról, akinél nyaki nyirokcsomó elgennyedés miatt kellett akut műtétet végezni. Ott akkor azt írtam, hogy "...nyirokcsomóban még nem is láttam ekkora üreget". A mondat úgy folytatódott volna, hogy "viszont lateralis nyaki cystában láttam már nagyobbat", de akkor nem akartam belebonyolódni ebbe a cysta kérdésbe. Most viszont kiderült, hogy ez a nyirokcsomó nem is nyirokcsomó volt, a szövettan lateralis nyaki cystát igazolt. Bizonyos értelemben persze mindegy, mert már nincs a hölgy nyakában, ennyi volt. Ámen.

Remélem az embriológia része érthető volt! Ha nem, akkor persze nyugodtan lehet kérdezni.