Nemrég Halász Ágnes kolléganőm kezelt egy ifjú hölgyet a Bajcsy Kórházban nyaki nyirokcsomó gyulladás miatt. A beteg pechére a nyirokcsomó belseje elgennyedt, beolvadt. Amikor ez egyik délutánra kiderült, Ágival még aznap este megoperáltuk, és egy kb. 6-8 cm. átmérőjű, izolált nyirokcsomót tártunk fel és távolítottunk el a jobb II-es és III-as nyaki régió határáról. Egy óriási, gennyel teli üreg volt a nyirokcsomóban, nyirokcsomóban még nem is láttam ekkor üreget. Gyorsan le is fényképeztem. A sebet aztán bezártuk, a nyirokcsomó helyére, a sebzug alsó pólusába egy drain-t, seböblítő-csövet tettünk.

Ez a beteg valójában a szerencsétlenségében szerencsés volt. Ugyanis egy körülírt, tokkal bíró tályog alakult ki nála, nem pedig nyaki phlegmone. A nyaki phlegmone a nyak rései között, az izmok mentén, lap szerint terjedő gyulladás, ami életveszélyes szövődményekhez vezethet. Erről a betegségről, és annak kezeléséről előadást is tartottam a tavalyi Nemzeti Kongresszuson. Ott elég sokszor szóba is került, hogy fontos különbséget tenni a phlegmone és a tályog között, hiszen a kettő kezelése eltér egymástól. Phlegmone-ban nyitva kell kezelni a sebet, napi szintű, a rétegeket feltáró fertőtlenítéssel, míg egy körülírt, izolált gennyedés, egy tályog esetében erre elég csak egy bevarrt drain. Szebben gyógyul a seb, hamarabb jobban van és hazamegy a beteg a kórházból, mint egy phlegmone esetén a nyitott sebbel kezelt betegek.

Az esti műtét története aztán ott folytatódik, hogy a betegnek másnap megmutattam a nyakáról készült fényképet. Az ilyen fényképmutogatásokat egyébként részemről mindig meglehetős izgalom szokta kísérni, hogy vajon jó ötlet-e megmutatni. De mindig kérik a betegek, és mindig kiderül, hogy a beteg ugyanolyan szívesen nézegeti a sebét, mint a kezelőorvosa... A hölgy is jól vette az akadályt, később pedig megtalálta a blogot, és aztán ő kérte, hogy a fotó kerüljön fel ide, tancéllal.

Szóval íme a grandiózus üreg a nyaki nyirokcsomóban:

Ez pedig a tavalyi előadásom a nyaki phlegmone-ról: