Annak idején, pár százezer éve, mikor az emberek még nem betonrengetegben éltek, nem volt egészségügy, in vitro fertilizáció és társai, a nőknek külső segítség nélkül kellett a minél hatékonyabb utódlásról gondoskodni. A testükre, az érzékszerveikre voltak hagyatkozva, hogy kiválasszák a legtermékenyebb férfit, teherbe essenek tőlük, majd a magzatot megtartsák. Ennek érdekében a kritikus időszakban, az ovuláció környékén az érzékszerveiket csúcsra kellett járatni. Például egyes kutatások szerint a nők látása is élesebb ilyenkor, és ezt a hipotézist látszik alátámasztani a hallás oldaláról a Hearing Research egyik legfrissebb cikke is.

16 egészséges nő nemi hormon szintjének változását vetették össze megfelelő időszakokban hallásuk több, objektíven mérhető paraméterével. A belsőfül működését az ún. spontán és tranziens otoakusztikus emisszióval (SOAE és TOAE) mérték, valamint a központi idegrendszerből induló, a belsőfül működésének befolyásolására szolgáló, ún. medialis olivocochlearis (MOC) köteg leszabályozó funkcióját is vizsgálták.
 
Az eredményeik szerint, ha nem is óriási mértékben, de szignifikánsan emelkedett mindkét OAE szintje az ovuláció környékén, és ugyanekkor csökkent a MOC leszabályozó hatása is. Azaz elvileg javult a nők hallása az ovuláció időszakában.

Mindez jól hangzik, és evolúciós elméletek alátámasztására kiváló. De manapság, ha egyáltalán mérhető hallásjavulás is lenne az ovuláció időszakában, nem igazán vennék hasznát a hölgyek. Hiszen most már nem az alapján választják ki maguknak a megtermékenyítésükre alkalmas hímeket, hogy akinek messzebbről meghallani az ordítását, az vélhetően jobb apa lesz. Vagy igen? Végülis lehet, mivel nagyon sok férfi még mindig ezt gondolja...