"Ha a fülhabarczok (fülpolipok) magukra hagyatnak, azok mindinkább nőnek, önkénytes gyógyulást még nem észleltem.

...

Az előremondás fülhabarczoknál különféle körülményektől függ, és jobb, ha a betegek irányába tartózkodóak vagyunk, mert az mire azok a legfőbb súlyt fektetik, tudniillik a hallás tökéletes visszanyerése, csak azon esetekben eszközölhető, hol a dobűr és a dobhártya a kórfolyamatokban nem részesültek, vagy nagy fokú kóros elváltozáson keresztül nem mentek.Nézetem szerint azonban a habarczoknál a hallástehetség visszanyerhetése soha ne nyujtsa a jóslat kiindulási pontját; mert nem vétünk ha a habarczok jelenléténél a szervezet mélyebb sérelmezését föltételezzük.

A habarcz nagysága nem azonos annak veszélyességével, és gyakorlatomból több olyan esetet is tudok, hol a habarczok az egész külhangvezetéket kitöltötték, és eltávolításuk után a tünemények javulásnak indultak, a hallás visszatért, a fej nehézsége és kábultsága megszüntek s néhány nap mulva a tökéletes meggyógyulás, azaz a gennyfolyás megszünte is létrejött.

Általában rossz jóslatot tehetünk, hol a habarczok vagy a dobürből sarjadzanak, vagy a hol azok a csontfalak bántalmazásával szuvasodásával vagy üszkösödésével egyetemesen fordulnak elő, ámbár eltávolításuk után ily esetekben is állhat be néha tökéletes gyógyulás, midőn tudniillik anélkül, hogy nemeseb részek megtámadva volnának, vagy természet útján vagy gyógykezelés által az üszkös csontzárlatot eltávolítani képesek vagyunk.

Az előremondásnál szemünk előtt legyen az eltávolítandó genyedés, mely olykor négy hetet, sőt hosszabb időit is igényel megszüntetésére, és azon eshetőség, hogy a pöfetegek ha gyökerük kiirtva nincs, igen hajlandók ujra megnőni."

Dr Bőke Gyula: A fülgyógyászat tankönyve
Budapest, 1868