Egy fertőzés gyógyítása során a betegség megszüntetése mellett az is cél, hogy minél kevesebb mellékhatást okozzon a terápiánk. Például szinte naponta szembesülünk azzal, hogy milyen gyakran okoznak hasmenést a fül- orr- gégészeti betegségekre adott antibiotikumok, így ha lehet, elsősorban helyileg javasolt kezelnünk a különböző fertőzéseket, mert akkor nem vágjuk haza a bélrendszeri flórát. A helyi kezelés nem mindenhol oldható meg, de például a hallójáratgyulladásban elég jól működik, ezért a külsőfül fertőzéseket cseppel illik kezelni, csak ritkán, jól megválasztott esetben szabad szisztémás antibiotikumot adni.
Ha cseppel is el lehet érni olyan gyógyszerkoncentrációt a szövetekben, mint amit a tablettás antibiotikummal tudunk, akkor már nyert ügyünk van. Úgy tűnik, hogy a helyzet még ennél is kedvezőbb. A Fauquier ENT blogon most olvastam, hogy fülcsepp formátumban nem hogy egyenlő, de elvileg sokkal nagyobb koncentrációjú antibiotikum érheti el a fertőzés helyét, mint tablettával. Azt írták, hogy míg a 0.3% ofloxacin fülcsepp 3000 mcg/ml koncentrációban tartalmaz antibiotikumot, addig pl. az amoxicillin, a cefuroxim, vagy a clarithromycin tabletta szedésével 2-10mcg/ml-es koncentráció érhető csak el a középfülben. Tehát van egy százas nagyságrendű különbség, ami nagyon durva.
Viszont aztán itt több kérdés is felmerül a bejegyzés -illetve az alapjául szolgáló Medscape cikk- kapcsán. Egyrészt a fülcseppnél magában a cseppentőben mért koncentrációról van szó, míg a szisztémás antibiotikumok esetében a középfülben mértről, tehát úgy hasonlít össze két dolgot, hogy nem ugyanott méri. De van ennél egy még komolyabb kérdés, ami nekem sajnos csak a második olvasásnál tűnt fel: a szisztémás antibiotikumot a középfülben (middle ear concentration), középfülgyulladásnál nézték, tehát nem mondjuk hallójáratgyulladás során a hámban. Ami hát azért mégis másik ügy, mint a hallójáratgyulladás, ahol a fülcseppet használni szoktuk. A középfül eléréséhez a fülcseppnek át kellene menni a dobhártyán is, míg a szisztémás antibiotikum az egész dobüregi-mastoidüregi nyálkahártyából kerül bele a váladékba, ami a fenti, 100-as nagyságrendű különbséget el is simíthatná, vagy akár meg is fordíthatná. Ráadásul kicsit később a Medscape cikkben a Pseudomonas kapcsán írnak a hatékony antibiotikum dózisról, ez meg mégis a középfülgyulladás ellen szól, mert Pseudomonas ritkán okoz olyat, hanem sokkal inkább hallójáratgyulladást. Akut középfülgyulladásnál inkább Streptococcus, Haemophilus jön szóba. Szóval nekem kicsit zavaros.
A gordiuszi csomót csak azzal tudtam átvágni, hogy akkor biztos krónikus középfülgyulladás akut fellángolásáról van szó, mert ott a lyukas dobhártya miatt a dobüregbe is eljut a csepp, Pseudomonas is játszik, tehát minden leírt dolgot közös nevezőre lehet hozni, kivéve a koncentrációt. De ez is csak addig van rendben, hogy az exacerbatio megszűntetését el lehet érni a fülcseppel (esetleg), de ott a végső megoldás a dobhártya perforáció befoltozása. Amit a Medscape cikkben írnak, hogy treating ear infections egy értelmezhetetlen, túl tág halmaz ebben a megközelítésben. Kicsit mintha az almát hasonlítanák össze a körtével, aztán az olvasóra bízzák, hogy vajon talál-e olyan dimenziót, amiben ezek az infok tényleg összehasonlíthatók.
Mindenesetre ha ezt valamiért nem is sikerült zökkenőmentesre összerakni, de az biztos, hogy a klinikum (is) azt igazolja, hogy legalábbis a mezei hallójáratgyulladást jól lehet kezelni helyileg, fülcseppel, és a betegek legtöbbje meggyógyul. Felesleges, sőt, valójában szakmai hiba rutinszerűen tablettás antibiotikummal kezelni. Ez az üzenet azért menjen át.
