Ismét eltelt 2 év, ismét volt nemzeti fül- orr- gégész kongresszus, ezúttal Szegeden. A helyszín, a lebonyolítás profin sikerült, ahogy az várható is volt. Az audiológiai első részén nem voltam, nekem az egyben túl sok lett volna az általános kongresszussal, így péntek délelőttől csatlakoztam be a vérkeringésbe. A szinkron 2-3 helyszín miatt limitált volt, hogy hova tudok bemenni, de azért próbáltam aktívan kihasználni a lehetőségeket.
A programból 2 olyan szekció volt, ami különösen bejött. Az egyik a laterális koponyaalapi sebészeti kerekasztal, ahova a világ talán vezető fülészeti-koponyaalapi sebészeti intézményből, a Mario Sanna-féle Gruppo Otologico-ból sikerült megnyerni egy előadót, Enrico Piccirillo-t. Sanna Professzort volt alkalmam élőben látni (EAONO 2012), és hát aki tőle jön, az jó eséllyel csak nagyszerűt mutathat. Így is történt, elég impresszív volt látni, hogy ahol mi fülsebészként megállunk, náluk adott esetben csak ott kezdődik az élet. Ez az a helyzet, ahol a fülsebészet és az idegsebészet már totálisan összekeveredik. Az ő felfogásukban az a felállás, hogy ők egy adott régióban operálnak, de ott mindent, ami elérhető, függetlenül attól, hogy az tradicionálisan fülészeti, vagy pedig idegsebészeti terület lenne. Az egy anatómiai megközelítés, és tökéletesen működik, mert miért ne működne.
A másik nagyon jó szekció a vasárnap délelőtti, Halmos Gyuri és Lőrincz Balázs által vezetett, recidív fej-nyak tumorokról szóló kerekasztal volt. Ez még jobban tetszett, mint a skull base surgery, annak ellenére, hogy inkább fülésznek tartom magam, mint fej-nyak sebésznek. De egyrészt operálok onkológiai dolgokat is, nyakat, gégét, másrészt pedig egy nagyon jó, mondhatni parázs filozofikus vita alakult ki, és ez volt az, ami igazán feldobta a szekciót. Mik voltak a pozíciók? Egyrészt funkciómegtartás kontra radikalitás, másrészt pedig guideline (statisztika)-based orvoslás versus tapasztalati orvoslás. Azért volt érdekes a vita, mert a maga módján mindenkinek igaza volt, de legalábbis érthető, védhető álláspontok voltak. Mint jelent ez? Ami a funkcionalitás kontra radikalitás kérdését illeti, az is elfogadható álláspont, hogy ne kezeljük túl a daganatos beteget, csak a legszükségesebb csonkoló műtétet (modalitást) kapja, így kevesebbet veszt az életminőségből, viszont nagyobb rá az esély, hogy kiújuljon a betegsége. Aki meg a radikalitás pártján áll, az is érthető, mert akkor nagyobb az esély a beteg túlélésére, bár nagyobb a csonkolás mértéke, ezért többet veszít a beteg az életminőségéből. Ami pedig a vita másik síkját illeti: az evidencia-, vagy guideline-, de minimum statisztika-based medicine egyfajta minőségbiztosítást jelent, van útmutatás, miheztartás, ami óriási mankó a Gauss görbe 95%-a alá tartozó orvosoknak és betegeknek. Ugyanakkor az orvosok egy kisebb hányadának, akik jelen esetben az onkológiában sokkal jártasabbak, mint a nagy többség, az evidence-based medicine szinte már béklyó is lehet, pláne, ha nem típusos beteggel találkoznak, akit a nagy tapasztalatuk alapján vélhetően jobban meg tudnának gyógyítani, mint az evidenciák mentén dolgozó átlagorvosok. Tehát ebben az esetben a tapasztalati orvoslás akár jobbat is tehet a beteggel, mint a guideline-ok világa. Nagyon izgalmas vita volt, még este is ezen gondolkoztam.
Egyébként a poszterek is nagyon jók voltak. Esetbemutatásra kiváló eszköz a poszter, nem is illik klasszikus előadásra eset, arra jobb, és szebb a poszter formátum, és szerencsére ez egyre jobban dominálja ezt a szekciót. Kiváló atípusos esetgyűjtemény jött össze.
Mi volt még? Mi lehetne evidensebb dolog Szegeden, mint egy remek halászlé, emellett pont jókor tartották a chilli fesztivált, ami nekem, kapszaicin-függőnek maga volt a paradicsom. Ja és szokás szerint csocsó, és sör. Jó volt az egész.
