Nemrég találkoztam egy -orvosi szemmel- szép nyálkővel (sialolith). A beteg a zsebében hozott magával egy kb. 0.5 cm. átmérőjű kövecskét, ami egy ásítás során pattant ki a szájfenekéből. Le is fényképeztem: 


Ráadásul még ott tátongott a nyelv alatti nyálmirigy kivezetőcsöve is. Ritkán látszik ennyire tágnak:


A beteg egyébként már sokkal jobban volt mikor láttam, előtte napokig egy egyoldali, fájdalmas, szájfenéki duzzanattal kínlódott, ami elsősorban a kő távoztával javult. Fogász látta, mivel először fogászati okból kialakult nyirokcsomógyulladásra volt gyanú, de aztán az nem igazolódott. Így, hogy a nagy kő távozott, már csak sok folyadék és savanyú italok fogyasztása szükséges, hogy még hígabb legyen a nyál és több termelődjön, ezzel kvázi ki lehet mosni a mirigyből a maradék szemcséket.

A nyálkövesség kialakulásának pontos mechanizmusa nem ismert, bár az biztos, hogy egyrészt kell hozzá, hogy valamilyen okból kifolyólag megváltozzon a nyál összetétele, konzisztenciája (pl. kevés folyadékot fogyaszt valaki), illetve nagy eséllyel szükség van egy "magra", amire kicsapódhatnak a nyálból bizonyos kalciumtartalmú anyagok. Ilyen mag lehet például leszakadó hámsejtek a nyálvezetékben, ami akár egy gyulladás miatt is bekövetkezhet. Leggyakrabban az állkapocs alatti nyálmirigyben alakulnak ki ilyen kövek, de előfordulhat máshol is. Ennél a betegnél a nyelv alatti mirigy volt érintett, ez a második leggyakoribb lokalizáció.

A kövek főleg akkor okoznak problémát, ha elakadnak a nyálvezetékben, és mögötte pang a nyál. Tipikus tünet, hogy a beteg arca oldalt, vagy a szájfeneke étkezés során relatív hirtelen megduzzad, fájdalmassá válik. Ha a sokáig pangó nyál befertőződik, akkor gennyes nyálmirigygyulladás is kialakulhat, ezt inkább idősebb betegeknél látjuk.

A nyálkövesség diagnózis felállítása elsősorban a klinikumon alapul, de röntgenvizsgálattal és esetleg ultrahanggal is meg lehet támogatni a sima fül- orr- gégészeti vizsgálatot. Sajnos nem minden kő ad röntgenárnyékot, így nem mindig lehet őket kimutatni. Szerencsés esetben a kövek maguktól távoznak, mint ahogy az a fenti betegnél is történt. Ha a nyálvezetékben van a kő, akkor esetleg óvatos masszírozással lehet rásegíteni, illetve a már fent említett "mirigyátmosás" is segíthet. Szondával is lehet kicsit tágítani a vezetéket. Peches esetben, ha magától nem óhajt távozni a kő, akkor rá kell metszeni a nyálvezetékre. Még pechesebb esetben, ha a mirigyállományban van a kő, és szintén nem oldódik meg konzervatív úton, akkor az egész mirigyet el kell távolítani. Ez utóbbi esetben nem kell félni, marad elégséges mennyiségű nyál.