Egyre jobban szeretem dr. Balasubramanian, indiai kollégánk blogját, nagyon érdekes dolgokról ír. Most például az orrpolip történelméről írt egy bejegyzést, az ókortól egészen az újkorig összeszedve azokat a stációkat, amiket fontosnak ítélt.

Eddig én sem tudtam, de az orrpolip az egyik legrégebb óta ismert fül-orr-gégészeti betegség. Az egyiptomiak fedezték fel időszámításunk kezdetet előtt legalább 2-3000 évvel, akik - mint azt a történelmi tanulmányaink alapján már tudjuk- a halottaik tartósítása céljából az orron keresztül kiszívták az agyat. Nyilván egy ilyen ténykedés során találkoztak az orrüregben polipokkal is. Maga a polip kifejezés elvileg Hippokratésznak köszönhető, aki a polipkarokhoz hasonló elváltozást váladékkal/gennyel teli zsáknak vélte. Kétfajta eljárást is kitalált a polipok eltávolítására: egyrészt az orron keresztüli „műtétet”, ami egy madzagvégre kötött szivaccsal való kihúzást jelentett, másrészt az égetést. Abban a korban és felszereltséggel ez egy finom kis beavatkozás lehetett. Kicsit később Cato gyógynövényekkel próbálta kezelni a polipokat, vélhetően nem túl eredményesen. Celsus időszámításunk kezdete környékén olyan megfigyeléseket tett, melyek konklúziója az volt, hogy nedves környezetben megnő a polipok mérete. Abból is látszik, hogy a nyugati orvoslás a középkorban semmit sem fejlődött, hogy például több, mint másfél évezreddel később, 1721-ben Juncker is még úgy vélte, hogy a hold alakja is befolyásolja a polipok méretének alakulását. Közben azért Boerhaave a 17. században felismerte, hogy a polip a nyálkahártyának egyfajta növedéke, melyet Billroth 1843-ban már hypertrophiaként írt le. Billroth véleményével szemben egyébként a 19. században a polipokat inkább még jóindulatú daganatoknak tekintették, ennek a teóriának Virchow volt a fő képviselője.

A 20. században Berden az allergiához kapcsolta az orrpolipot, melyet azóta is sokszor pedzegetnek, de egyértelmű direkt kapcsolat (még) nem igazolódott. Lurie 1959-ben a cisztás fibrózissal hozta összefüggésbe az elváltozást. 1969-ben Samter és Beer pedig ismertette a Samter-féle triádot, ami Magyarországon ASA triászként ismert, és orrpolip, aszpirin-intolerancia, valamint asztma együttes előfordulásán alapuló, szindróma jellegű hármasát jelöli.

Az orrpolippal kapcsolatban az a szomorú tény, hogy bár mosolygunk az elődeink elméletein, valójában még ma sem tudjuk, hogy mi okozza (erről ITT már írtam). Nyilván van egyfajta genetikai háttere a dolognak, de pontos a pathomechanizmus még mindig nincs a kezünkben. Ennek megfelelően végleges gyógyulásra sincsen receptünk. Szteroiddal többé-kevésbé általában kordában lehet tartani a polipokat, de a betegség súlyosságától függően a poliposok életében legalább 1-2, rosszabb esetben 5-10 műtét is előfordulhat.