A blogról

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogon szakmai témákat boncolgatunk, betegségeket és azok kezelését ismertetjük, friss kutatásokat, ajánlásokat elemzünk, érdekes eseteket mutatunk be, elsősorban kollégáknak, másodsorban betegeknek. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben!

 

 

Podcastünkben élőszóban is beszélgetünk szakmai kérdésekről, 10-25 perces adások formájában. A csatornánkat itt találja:

 

spotify_2.jpg

 

spotify_2.jpg

 

Természetesen az itt leírtak nem helyettesítik a vizsgálatot, csak kiegészítő jellegű információk. Ezzel kapcsolatos részletes jogi nyilatkozatunk ITT érhető el.

 

 

A blog írói az ENT House Budapest mukatársai:

 horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás Ph.D.

fül- orr- gégész

érdeklődési terület: fülsebészet

email: horvathtamas[at]enthouse.hu

(drhorvathtamas.com)

 

 vargazsuzsi_ildi.jpg

dr. Varga Zsuzsa

fül- orr- gégész

érdeklődési terület: rhinológia, otoneurológia

email: dr.zsuzsa.varga[at]gmail.com

 

 

 hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset.png

 



Free Page Rank Tool

Címkék

Címkefelhő

Otosclerosis újdonságok - három az egyben

2020.12.04. | drHorváthTamás |

Címkék: fül otosclerosis középfül hallócsontok stapes stapedotomia

horvatht_otsz.jpeg A bejegyzés írója: dr. Horváth Tamás fül- orr- gégész


Az elmúlt hetekben hónapokban 3 olyan otosclerosisos kutatás is megjelent, amikre külön-külön nem akartam egy komplett blogbejegyzést szánni, de most 3 az 1-ben jelleggel összeraktam őket egy posztba. Sajnos egyik instant kávégyártó sem csapott le szponzorálási céllal a 3 az 1-ben szlogen láttán, de tudják, hol találnak meg, ha mégis akarnak küldeni egy csomó pénzt.

Mindenesetre az első, Otology & Neurotolgy cikk volt nekem a legérdekesebb: The Rise and Fall of Otosclerosis: A Population-based Study of Disease Incidence Spanning 70 Years. A Mayo Klinka munkacsoportja 1950-től 2017-ig feldolgozta az adatbázisukat, és a reprezentatívnak tehető mintából egy elég érdekes tendencia bontakozik ki: Az 1950-es években 100.000 lakosra vetítve 8,9 volt az otosclerosis incidenciája, ami egészen a '70-es évek közepéig emelkedett, és elérte a 18,5-öt. Ezután a '90-es elejére drámain lecsökkent 6,2-ig, és még tovább 3,2-re a 2015-2017-es időszakra. Közben sem a kétoldali esetek előfordulása, sem a felismeréskor észlelt halláscsökkenés mértéke nem változott. Magyarul az otosclerosis -legalábbis az USA-ban- egy eltűnőfélben lévő betegség.

Azért nem lehet elmenni emellett az adat mellett, mert ahogy fejlődik az orvostudomány, egyre jobban szűrünk, egyre kisebb eltérést is észreveszünk, tehát még egy kis emelkedés is beleférhetett volna, mármint az akár a változatlanságot is jelezhetné. De ez a csökkenés elég határozott. Az okot csak találgatni lehet, és a szerzők elsődlegesen a kanyaróval elleni küzdelem sikerének melléktermékét látják ebben, bár az egyértelmű ok-okozati kérdés még mindig nem lejátszott.

A másik 2 kutatás hasonló témát jár körül: otosclerosis és terhesség, illetve női hormonok (Effects of Pregnancy on Otosclerosis, illetve Pregnancy, Estrogen Exposure, and the Development of Otosclerosis: A Case-Control Study of 1196 Women), az első a Stanfordról, a második ismét a Mayo Klinikáról. Itt onnan indul a történet, hogy az otosclerosis jóval gyakrabban fordul elő nőkben, mint férfiakban, és van egy olyan megfigyelés, hogy a terhesség ront az otosclerosison, talán a megváltozott női hormon szérum koncentráció miatt, ami kihat a csont anyagcserére. Ez azt jelenti, hogy a terhesség során/körül nagyobb eséllyel romlik a hallás, mintha az illető nő nem lenne terhes. Ezt szakmán belül kvázi tényként kezeljük, de ez igazából egy olyan szakmai alapvetés, ami mögé nem lehet túl sok objektív, módszertanilag adekvát adatot rakni. Ez a két kutatás pedig pont ezt teszi, és egymástól függetlenül megcáfolja ezt a korábbi feltevést. Mind a 2 kutatócsoport szerint nem kell attól félniük az otosclerosisos nőknek, hogy a terhesség rontani fog a hallásukon. Ugyanis ez egy bizonyos eséllyel amúgy is bekövetkezik előbb-utóbb, és az inkább csak pech, hogy ez egyeseknél pont a terhesség alatt következik be, nem előtte vagy utána.

Szóval ezek az újdonságok az otosclerosisban, és bár nyilván ezek sem hibátlan kutatások, mivel minden studynak van kisebb-nagyobb limitációja, de azért az idő előrehaladtával minden módszer inkább csak tökéletesedik, és az adatmennyiség nő. Tehát egyre stabilabb alapokon nyugvó megállapításokat lehet tenni.

Podcast 8. rész: A dobhártyapótlás sikerességét befolyásoló tényezők

2020.11.29. | drHorváthTamás |

Címkék: cikk podcast fül fülműtét dobhártya tympanoplastica dobhártya perforáció

Vajon milyen eséllyel lehet befoltozni egy lyukas dobhártyát, mi ennek a műtétnek a sikerrátája? Milyen tényezők határozzák meg a sikerességet? Számít-e, hogy mitől alakult ki a lyuk, annak mérete, a beteg életkora, stb.? Hogyan tudjuk ezt a betegek felé egyszerűen tolmácsolni? Erről beszélgetünk a legújabb podcast adásunkban 20 percben.

Az adásban megidézünk három korábbi blogbejegyzésünket is:
- Cikkünk a Fül- orr- gégegyógyászatban az endoszkópos dobhártyapótlásról
- Cikkünk a hallócsontláncolati problémákról mesotympanalis krónikus középfülgyulladásban
- Middle Ear Risk Index (MERI) - prognosztikai eszköz a fülműtétekhez

Ez a legfrissebb adásunk itt érhető el:

spotify_2.jpg

anchor_fm_2.jpg

 

Korábbi podcast adásaink ITT érhetők el.

Mi az a pseudo-spontán nystagmus?

2020.11.25. | VargaZs |

Címkék: szédülés vestibularis rendszer bppv benignus paroxysmalis positionalis vertigo

vargazsuzsi_ildi.jpg A bejegyzés írója: dr. Varga Zsuzsa fül- orr- gégész


Laterális ívjárat BPPV-ben az esetek kb. 75 %-ában megfigyelhető jelenség, hogy neutrális fejhelyzetben spontán horizontális nystagmus jelenik meg, amely a fej hátra döntése, majd előre biccentése mellett megváltozik. Ezt az úgynevezett “bow and lean teszt” során látott változó irányú szemtekerezgést hívjuk pseudo-spontán nystagmusnak.

A szó “pseudo” arra utal, hogy a látott szemtekerezgés nem vestibularis károsodás következményeként jön létre, hanem otokonium kristályok mozgása idézi elő, ahogy előre-hátra csúszdáznak az ívjáratban. Mindez arra vezethető vissza, hogy a lateralis ívjárat mellső része 20-30 fokkal magasabban helyezkedik el, mint a hátsó pólusa (lásd kép). Tehát neutrális fejhelyzetben is a kristályok egy ideig mozgásban vannak.

6b4b1f6c827c079d29daed5bf8788e10.png

Nézzük mindezt a gyakorlatban: A laterális ívjárati BPPV-k kb 2/3-ában kétoldali geotrop (Föld középpontja felé csapó), 1/3-ában apogeotrop (Föld középpontjával ellentétes irányú) nystagmust látunk, amely az érintett oldalon erősebb. Attól függően, hogy az otokonium kristályok hol helyezkedik el változó nystagmus mintázat figyelhető meg a különböző fej helyzetekben, amelyet Ewald 2. törvényét alkalmazva tudunk könnyen megérteni.

1-2. kép: JOBB OLDALON az otokoniumok mozgása változó fejtartás mellett; Figyeljük meg mikor milyen endolympha áramlás jön létre! Magyarázat alább olvasható. A képek Vincenzo Marcelli cikkéből származnak INNEN.

pseudo_sp_ny_1.jpg

pseudo_sp_ny_2.jpg

 

Az első képen JOBB OLDALI laterális ívjárati BPPV esetén az látható, hogy a kristályok hátra hajtott fejhelyzetben ampullopetalis (excitátoros) endolympha áramlást idéznek elő, amely egy erős balra irányuló lassú fázist és jobbra irányuló gyors fázist, végeredményben az érintett oldal felé, azaz jobbra csapó nystagmust eredményez. Míg előre hajtott fejhelyzetben a kristályok távolodnak az ampulllától, azaz ampullofugalis (inhibitoros) endolympha áramlás jön létre, amely egy gyenge jobbra csapó lassú fázist és balra csapó gyors fázist, azaz balra, a nem érintett oldal felé csapó szemtekerezgést eredményez.  

A 2. képen viszont az látható, hogy az ívjáratban szabadon mozgó partikulumok hátra döntött fejnél hátrafelé, ampullofugalisan, előre döntött fejnél ampullopetalisan mozdulnak el. Tehát ez 1. képhez viszonyítva pont ellentétes lesz a nystagmus iránya.

Fenti módszerrel könnyebb azonosítani az érintett oldalt laterális ívjárat BPPV esetén, így a repozíciós manőverek is hatékonyabban kivitelezhetőek. Tehát, ha nem tudjuk eldönteni "supine roll teszt" után melyik lehet az érintett oldal, akkor végezzünk "bow and lean tesztet" és figyeljük  a nystagmus jellegzetességeit.

 

Forrás:

Marcelli V. Nystagmus intensity and direction in bow and lean test: an aid to diagnosis of lateral semicircular canal benign paroxysmal positional vertigo. Acta Otorhinolaryngol Ital. 2016 Dec;36(6):520-526.

Pseudo-spontaneous nystagmus: A new sign to diagnose the affected side in horizontal canal benign paroxysmal vertigo. Acta Otorhinolaryngol Ital. 2008 Apr; 28(2): 73–78.

 

 

 

Mi a helyzet ezzel az újonnan felfedezett nyálmiriggyel?

2020.11.16. | drHorváthTamás |

Címkék: nyálmirigyek orrgarat

horvatht_otsz.jpeg A bejegyzés írója: dr. Horváth Tamás fül- orr- gégész


Kis fáziskéséssel reagálok arra a pár hete a világsajtót bejárt hírre, miszerint holland kutatók felfedeztek egy új szervet, egy (pár) nagy nyálmirigyet az orrgaratban. Megírta a Qubit, a Telex, az Origó, a HVG, és még sokan mások. Akartam róla már akkor is írni, csak a magas fokon űzött multitasking kapcsán kiment a fejemből. De most eszembe jutott. Arról van szó, hogy egy holland onkológus-fej-nyaksebész-radiológus-patológus kutatócsoport PET CT-vel és szövettani vizsgálattal azt igazolta, hogy az orrgaratban kétoldalt, egy átlag 4 cm hosszú, páros nyálmirigy található a fülkürt bejárata mellett (The tubarial salivary glands: A potential new organ at risk for radiotherapy). Azt javasolják, hogy ezeket a mirigyeket nevezzük fülkürt mirigyeknek (tubarial glands). 

tubarial_gland.jpg

(Képforrás: az idézett kutatás)

Óriási szenzációként lett felvezetve a felfedezés, de én annak ellenére szeretném kicsit lehűteni a kedélyeket, hogy mindig öröm, ha valami orvostudományi felfedezés ekkora felhajtást kap, pláne nekem külön öröm, hogy ha fül- orr- gégészeti dologról van szó. De két kérdés felmerül részemről, és ezek miatt én egy kicsit óvatosabb duhaj vagyok.

1. kérdés: Igaz-e a hír?

Nyilván igaz olyan értelemben, hogy bizonyos módszerekkel kimutattak nyálmirigyszövetet. Ugyanakkor furcsa, és hogy lehet az, hogy az elmúlt évszázadokban valamiért észrevétlen maradt 2 db, átlag 4 cm hosszú szerv a koponyaalapon? Az elődeink, a korábbi orvosgenerációk nem reagensekkel meg képalkotóval kutattak, hanem halottak ezreit boncolták fel, és miközben mikroszkópikus szerveket és anatómiai struktúrákat fedeztek fel az akkori eszközökkel, valahogy elkerülte a figyelmüket ez a páros szerv? Mindegyiküknek? Persze simán lehet, de ez akkor is érdekes kérdés.

Emellett pedig muszáj a volt PhD témavezetőmet idéznem: egy eredmény nem eredmény. Ami azt jelenti, hogy a kutatásokban mindig benne van a tévedés lehetősége. Nem elég valamit egyszer, egyféleképpen kimutatni, hanem többféle módszerrel, akár térben és időben is elkülönülve kell igazolni, hogy valósnak tekinthessük az eredményt. Hiszen bár nagyon sokféle módszerrel lehet valamit kimutatni (CT, MRI, PET, izotóp, DNS, RNS, receptorok, ioncsatornák, egyéb fehérjék, szövettani vizsgálat, festések, stb.), szinte semelyik sem tökéletes. Jobb esetben 99%-os a találata egy adott problémafelvetés esetén egy adott módszernek, rosszabb esetben sokkal kevesebb.

Tehát lehet, hogy tényleg felfedeztek egy új szervet, de ezt akkor lehet tutibiztosra venni, ha mások is ezt igazolják, vagy ők, de még több módszerrel, még több emberen.

2. kérdés: Mi ennek a felfedezésnek a jelentősége?

Tételezzük fel, hogy igaz a hír, és valóban egy új szerv van arrafelé. Lehet, hogy nagyon fontos, de lehet, hogy nem annyira. A holland kutatók azt rakták hozzá klinikai oldalról, hogy az adott terület sugárkezelése során nagy arányban lépett fel szájszárazság és nyelési nehezítettség, tehát ezt az új nyálmirigy párt figyelembe kell venni egy fej-nyaki daganat sugárkezelése megtervezésénél. Ez mind OK, de jobb esetben eddig is csak azért sugarazták be azt a területet, mert ott volt a tumor.

Vagy például akár a garati váladékcsorgásnak hívott, sok beteg életét megkeserítő, és a fül- orr- gégészek munkáját kellően megnehezítő panaszra is magyarázatot adhat ez az új nyálmirigy. De nem biztos, hogy erre a mirigyre lehet és kell kenni ezt a panaszt. Egy időben mindent a refluxra kentünk (ma is...), most meg erre fogjuk? És ha igen, akkor mi a terápiás konzekvenciája?

 

Szóval még nem tudjuk, hogy ez a hír igaz-e, bár valószínüleg egyébként igaz. Emellett nem tudjuk a jelentőségét, mert azt csak az idő dönti el, ha sikerül hozzá rendelünk valós, jelentős klinikai relevanciát. De drukkolok, hogy minél több ilyen felfedezés legyen, mert ez viszi előre a világot!

Mikor kell elektív nyaki blokkdisszekciót végezni rosszindulatú parotis daganat esetén? - Best Practice

2020.11.13. | drHorváthTamás |

Címkék: nyirokcsomó onkológia best practice parotis adenoid cysticus carcinoma blokkdisszekció nyirokcsomó áttét mucoepidermoid carcinoma acinus sejtes carcinoma salivary duct carcinoma

horvatht_otsz.jpeg A bejegyzés írója: dr. Horváth Tamás fül- orr- gégész


A TRIO Best Practice sorozatában most az onkológiának egy olyan területén próbálnak utat mutatni, ami nem extrán gyakori probléma, pont ezért nincs is rá igazi evidencia. Az a kérdés, hogy milyen parotis rosszindulatú daganat esetén javasolt elektív blokdisszekciót csinálni (When Should Elective Neck Dissection Be Performed for Parotid Gland Malignancy?). Ezt a kérdést azért nehéz megválaszolni, mert ellentétben pl. a szájüreg-, garat-, és gégerákkal, ahol 99%-ban laphámcarcinomáról van szó, a parotis esetében nagyon sok különböző szövettani típusú rosszindulatú daganat van, és egyik sem túl gyakori. Ezért nagyon nehéz RCT-ket tervezni erre a problémakörre, emiatt nem alakulhattak ki standardok.

Pedig foglalkozni kell a kérdéssel, mert  ebben a TRIO Best Practice cikkben idézett kutatások az esetek 0-45%-ában igazoltak okkult metastasisokat a különböző parotistumorok esetében. Ami persze egy nagyon széles skála, de ha statisztikailag nem túl elegánsan mindkét végéből le is csippentünk mondjuk valamennyit, akkor is mérhető mennyiségben lesznek ott betegek. Egyébként ezekben a studykban az áttét kialakulásának esélye elsősorban a grade-del volt szoros összefüggésben, de a szövettani típusok is természetszerűleg befolyásolták a számokat.

Összegezve a rendelkezésre álló adatokat, elmondható, hogy ha elektív blokkdisszekciót végzünk, akkor annak a II-III-IV-es régiót (nyaki nyirokcsomó régiók) mindenképpen magában kell foglalnia. Elektív beavatkozást a következő high grade tumoroknál mindenképpen ajánlott végezni: adenoid cisztikus carcinoma, pleomorph adenomából kialakult carcinoma, adenocarcinoma, salivary duct carcinoma, acinus sejtes carcinoma. Emellett a T3/T4-es tumoroknál a szövettantól függetlenül. Az intermedier grade mucoepidermoid carcinoma esetén áll rendelkezésre talán a legkevesebb adat ebben a kérdésben egyébként. De talán a többi vonatkozásban ez egy jó segítség.

Korábbi Triological Society Best Practice bejegyzések pedig ITT érhetők el.

Az "infratemporal fossa" jel

2020.11.04. | drHorváthTamás |

Címkék: fül tünet fülkürt

horvatht_otsz.jpeg A bejegyzés írója: dr. Horváth Tamás fül- orr- gégész


A laikusok számára fontos az elején leszögezni, hogy a "fossa" kifejezés latin, tehát a kiejtése fossza, és nincs köze a hasmenéshez. És ha már a kiejtés kapcsán előkerült a nevezéktan, az infratemporal fossa kifejezés igazából a ma már az orvoslásra abszolút jellemző angol-latin keverék. Az eredeti, hivatalos, teljesen latin elnevezés a fossa infratemporalis, ami a fül előtti-alatti, mélységében a járomív mögötti térséget jelöli.

Az infratemporal fossa jel, vagyis tünet egy teljesen új dolog, most vetette fel egy new orleans-i kolléga az Otorlaryngology - Head and Neck Surgery-ben (The Infratemporal Fossa Sign: Pilot Study of a Potential Clue to Eustachian Salpingitis). Az a lényege, hogy az ún. "eustachian salpingitis", azaz a fülkürt proximális végének gyulladásos állapota esetén ha megkérjük a beteget, hogy mutassa meg hol fáj, akkor határozottan az állkapocs szára és a mastoidcsúcs közötti résbe, a fejbiccentő izom mögé/alá mutatja a fájdalom punctum maximumát. A szerző egy pilot study-t csinált ez ügyben, és dobüregi nyomásméréssel, valamint nasenendsocopiával, illetve a fülkürt állapotát és működését értékelő, már bevált score rendszerekkel igazolta az infratemporal fossa jel diagnosztikus értékét. A jelet, a rámutatást a cikkből ki is másoltam ide:

infratempral_fossa_sign.jpg

Ennek a közleménynek két okból is megörültem, amikor olvastam róla. Egyrészt azért, mert ahogy telik az idő, egyre inkább csak a számszerűsíthető, radiológiailag vagy laboreredményekkel objektivizálható jelekre, eltérésekre hegyeződik ki az orvosi diagnosztika, ami jogos, mert így reprodukálható, standardizálható, és később is igazolható egy diagnózis. Ugyanakkor egy csomó betegség, probléma esetén nincs kézzelfogható objektív eltérés, tehát érdemes elővenni a jó öreg szubjektívumot is, és ezen a téren régen volt mozgás, újdonság. Ez adja az orvoslás művészetét. Nincs olyan orvos, aki mindig, minden betegnél teljesen egyértelműen és objektíven meg tudja mondani, hogy mi a baj. Amíg ez így van, ez ehhez hasonló tünetekre, jelekre szükség van a munkánkhoz.

A másik oka az örömömnek maga a betegség, a fülkürtgyulladás előkerülése. Ez egy olyan állapot, aminek létezését sokan nem is ismerik el. Pedig létezhet. Nem is annyira ritka, hogy a betegek egy ilyen nagyon bizonytalan, de őket zavaró, mélyről jövő, állkapocs mögötti, fül alatti fájdalommal jönnek, aminek kivizsgálása kapcsán a középfülbetegségeket, az állkapocsizületi bántalmat, nyirokcsomó betegséget, nyaki gerinc vagy egyéb reumatolóiai eltérést, fogászati problémákat, stb. mind kizárunk, és ott vagyunk, hogy akkor mi lehet? Nem lehetne akkor ez a háttérben? Miért ne? A cikk szerzője szerint természetesen ez a betegség létezik, és ez egy olyan állapot, amikor a fülkürt átjárhatósága megmarad, csak a porcos szakaszon a fala begyullad, ez endoszkópiával az orr felől látható is. Ilyenkor a középfülben sem vizuálisan, sem tympanometria során nem találunk eltérést.

Podcast 7. rész: 2020 USA ajánlás a Meniére-betegség gondozására

2020.10.31. | VargaZs |

Címkék: podcast fül szédülés meniere betegség meniere betegseg

Home

 

vargazsuzsi_ildi.jpg A bejegyzés írója: dr. Varga Zsuzsa fül- orr- gégész

2020 áprilisában jelent meg az új clinical practice guideline a Meniére-betegség gondozására vonatkozólag az amerikai fül-orr-gégészek és fej-nyaksebészek egyesületének konszenzusa alapján. 

Jómagam és Vargha Eszter fül-orr-gégész kolléganőm arra vállalkoztunk, hogy az alábbi podcast adásban szűk 20 percben kibeszéljük az új ajánlás legfontosabb mondanivalóit. Többek között szó lesz a diagnózis felállításának lépcsőiről, differenciál diagnosztikai kihívásokról, a modern vizsgáló eszközök szerepéről a betegség felismerésében. Kivesézzük az audiológiai vizsgálatokkal kapcsolatos dilemmákat, majd a lépcsőzetes kezelésben adunk könnyen megjegyezhető támpontokat gyakorló fül-orr-gégészeknek a mindennapi kezeléshez. 

Ez a legfrissebb adásunk itt érhető el:

spotify_2.jpg

anchor_fm_2.jpg

 

Az ajánlás teljes egészében IDE kattintva érhető el.

Arcideg bénulás (Bell-paresis) terhesség alatt

2020.10.20. | VargaZs |

Címkék: terhesség szteroid arcideg bell paresis arcideg bénulás

vargazsuzsi_ildi.jpg A bejegyzés írója: dr. Varga Zsuzsa fül- orr- gégész

 

Az ismeretlen eredetű arcidegbénulás, azaz Bell-paresis terhesség alatt történő előfordulása nem ritka. Irodalmi adatok alapján nem várandós nőkhöz képest terhesség során háromszor gyakoribb az előfordulása. Az esetek 71%-ában a 3. trimeszterben, 21%-ban szülés után közvetlenül alakul ki. Számos elmélet létezik vajon mi lehet az oka a gyakoribb előfordulásnak, többek között magyarázatul szolgálhat a várandóssággal járó csökkent védekezőképesség, Herpes-Zoster vírussal szembeni emelkedett fogékonyság és folyadék retenció.

Egy francia tanulmány, amely 3 eset bemutatásán keresztül tárgyalja a megbetegedést rávilágít, hogy az arcidegbénulás előjele lehet pre-eclampsiának, továbbá a ritkán fellépő, azonban életveszélyes HELLP-szindrómát is megelőzheti. Elhízás és magasvérnyomás betegség emeli a Bell-paresis kockázatát, azonban úgy tűnik a magzat állapotát nem befolyásolja hátrányosan.

Klinikai ajánlás sajnos nem áll rendelkezésre a terhesség alatt jelentkező Bell-paresis felismerésére, kezelésére, az anya és magzat monitorozására vonatkozólag, azonban számos bizonyíték szól amellett, hogy a tünetek kezdetétől számított 72 órán belül alkalmazott szteroid hatékonyan csökkenti a tüneteket és megfékezi a romlást.

Kortikoszteroidok terhesség alatti alkalmazása bizonyos állapotokban nélkülözhetetlen, azonban fokozott körültekintést és mérlegelést igényel. Fenti tanulmányban a 3-ból 2 esetben alkalmaztak szülés előtt szteroidot arcidegbénulás miatt. A 31 hetes gravidánál 60mg/nap prednisont alkalmaztak 5 napon keresztül, amely teljes remissziót eredményezett. A másik, 34 hetes gravidánál 8 napon keresztül alkalmaztak 40 mg/nap prednisont és acyclovirt, a 36. héten pre-eclampsia miatt történt sürgős császármetszés, amelyet követően gyors javulást és 5 nap után teljes remissziót észleltek. Az 1. esetnél sürgős császármetszés történt HELLP-sy miatt, a szteroidot műtét után alkalmazták. 

Egy 2019-es brazil-amerikai kutatás ugyancsak szteroid adása mellett foglal állást, különösen a 2., 3. trimeszter idején. Dózisra vonatkozólag 72h-n belül elkezdett, 2x25mg prednison adását javasolják szájon át 10 napon keresztül. Súlyos esetben vírusellenes szerrel történő kiegészítést is indokoltnak tartanak: valacyclovir 3x1000mg/nap, 7 napon keresztül.  

Kezelés tekintetében fontos kiemelni a szaruhártya védelmét a szemhéj mozgászavara miatt. Óránkénti műkönny használat, szaruhártya védő zselé (pl Cornergel) napi többszöri alkalmazása javasolt. 

Pozícionális downbeat nystagmus (pDBN) értékelése a szédülés diagnosztikában

2020.10.10. | VargaZs |

Címkék: szédülés nystagmus benignus paroxysmalis positionalis vertigo

vargazsuzsi_ildi.jpg A bejegyzés írója: dr. Varga Zsuzsa fül- orr- gégész

 

A Belgrade Balance Forum az otoneurológiával foglalkozó kollégák számára kiváló lehetőséget kínál a tanulásra relatív könnyű megközelíthetősége, magas szakmai színvonala és nem utolsó sorban megfizethetősége okán. Sajnos idén elmaradt a járvány miatt, de ebben a bejegyzésben egy régóta tárgyalni kívánt témát hoztam az argentín Dario Yacovino professzor úr 2019-es előadása alapján.  

Szédüléssel küzdő betegek körében időnként megfigyelhető jelenség a bizonyos testhelyzetekben kialakuló, lefelé (tehát áll irányába) csapó szemtekerezgés,    pozícionális downbeat nystagmus, Yacovino professzor szédülés klinikáján statisztikai adatok szerint 1275 BPPV-s betegből 125-nél észleltek pozícionális downbeat nystagmust.

Közel az esetek harmadában valódi ok csak a mellső ívjárat BPPV, további egyharmada az eseteknek centrális eredetet takar és van az utolsó harmad, amely gyűjtőhalmaza a nehezen meghatározható okoknak, mint migrén, toxikus ártalmak, gyógyszer mellékhatás, nem típusos hátsó ívjárat BPPV, de egészségesekben is előfordulhat.

Mikor gyanakodjunk mellső ívjárat BPPV-re?

1. testhelyzet változtatáskor jelentkező, visszatérő rohamszerű szédüléses rosszullétek

2. pDBN rotatoros komponenssel vagy anélkül Dix-Hallpike manőverben vagy horizontális hybrid manőverben (ez utóbbi a laterális ívjárati BPPV-ben alkalmazható repozíciós manőver, amit 2017-ben írt le Darren Kurtzer )

3. Egy percnél rövidebb ideig tartó, rövid pozicionális nystagmus (tranziens, lecsengése egyértelmű)

4. megfelelő repoziciós manőver után a nystagmus és szédülés csökkenése észlelhető (vagy canal switch, azaz a kristályok átvándorolnak másik ívjáratba és ennek megfelelő nystagmust látunk)

5. egyéb kórok kizárható alapos fizikális vizsgálattal (tekintés által kiváltott downbeat nystagmus, spontán downbeat nystagmus)

6. a beteg anamnesisében jól dokumentált, azonos oldali egyéb ívjáratot érintő BPPV-s rosszullét és közelmúltban alkalmazott repoziciós manőver szerepel

 

pDBN esetén megfontolandó további okok kizárása:

  • - Chiari malformáció
  • - anti-GAD (anti-glutaminsav dekarboxiláz) pozitivitás (cerebellaris ataxia)
  • - paraneopláziás szindróma (emlő, petefészek malignóma, kissejtes tüdőrák, lymphoma)
  • - felső ívjárat dehiscencia szindróma
  • - felső ívjárat vagy crus communis stenosis
  • - krónikus alkoholizmus
  • - toxikus eredet (amiodaron, antiepileptikumok, pszichiátriai gyógyszerek)
  • - cerebellaris degeneráció (idiopathiás, genetikai eredetű)

 

Diagnosztikus lépések pDBN esetén:

ddbn.jpg

Békésy György, a fül-endoszkópia atyja

2020.10.08. | drHorváthTamás |

Címkék: történelem fül középfül endoszkópos fülműtét Békésy György

horvatht_otsz.jpeg A bejegyzés írója: dr. Horváth Tamás fül- orr- gégész

 

georg_von_bekesy_nobel.jpg

Békésy György (képforrás: wikipedia)

Ahhoz képest, hogy milyen kis ország vagyunk, elég sok a Nobel díjasunk. Ráadásul orvosi oldalról a fül- orr- gégészet kiemelten reprepzentált a díjazottak között, hiszen két olyan embert is elismertek, akik kutatásai a fül- orr- gégészethez köhetők: Bárány Róbert, és Békésy György.  Ez utóbbi biofizikus, és az orvosi Nobel díjat a belsőfül, azon belül is a csiga működésnek jobb megismeréséért, a hanghullámok terjedésének pontosabb felderítéséért kapta. Azonban mást is köszönhetünk neki: a fül-endoszkópiát.

Év elején jelent meg a cikkem a Fül- Orr- Gégegyógyászatban az endoszkópos dobhártyapótlásról (Dobhártya-perforáció zárása endoszkópos technikával: az első 25 esetünk elemzése a perforáció jellemzőinek függvényében), amiben az illinois-i Bruce Mer-t neveztem meg a fül-endoszkópia, otoendoszkópia atyjaként. Ő a '60-as évek közepén hozott létre egy általa endotoscope-nak nevezett eszközt, aminek segítségével krónikus középfülgyulladásban szenvedő betegek középfülét tanulmányozta. Viszont egy most a bostoni, harvardi endoszkópos fülcentrumból megjelent histórikus cikkből az derült ki (Georg von Békésy and Bruce Mer: Early Pioneers of Endoscopic Ear Surgery), hogy Mer előtt már előkerült az otoendoszkópia kérdése, méghozzá Békésy György révén. Ő egy 1950-ben, a Laryngoscope-ban megjelent cikkében (Suggestions for determining the mobility of the stapes by means of an endotoscope for the middle ear) bemutatta egy endoszkóp tervét. Julius Lemperttel, a nagynevű fülsebésszel dolgozott együtt (a Lempert metszés megvan?), és azt gondolták, hogy egy ilyen eszközzel egy a dobhártyán ejtett kis lyukon át meg lehet vizsgálni a kengyel mozgását, igazolva vagy kizárva az otosclerosist. Állítólag elvileg ez kivitelezhető is volt (lett volna), ugyanakkor a gyakorlatban a megvilágítás és a képminőség problémái miatt -és nem mellesleg a mesterséges perforáció okán- végül nem terjedt el. Ezen problémák (fény, minőség) miatt még Bruce Mer után is több, mint 2 évtizednek kellett elterjedni, hogy a '80-as évek végén valaki operálni merjen fület endoszkóppal, és még 2-3 évtizednek, hogy ez a mainstream-be is bekerüljön. De bekerült, és már mi is csináljuk 3 éve, nagy sikerrel. És közvetve köszönjük Békésy Györgynek!

Békésy eszközének terve:

bekesy_otoendoscope.jpg

 

süti beállítások módosítása