Érdekes szakmai különbség bukkant fel a TRIO Best Practice sorozat legújabb eleme révén, ami a CT időzítésével kapcsolatos a krónikus orrmelléküreggyulladás diagnosztikájában (What is the Optimal Timing of Computed Tomography Imaging to Objectively Confirm Chronic Rhinosinusitis?). Mi is ez a bizonyos szakmai különbség? Arról van szó, hogy az új európai ajánlás (EPOS 2020) szerint először érdemes megkezelni a betegeket lokálszteroiddal, sós vizes irrigációval több hétig (8-12), és csak akkor kérjünk melléküreg CT-t, ha a konzervatív kezelésre nem javulnak a panaszok (Podcast 3. rész az új európai melléküreggyulladás ajánlásról (EPOS 2020) - a krónikus melléküreggyulladás kezelése), vagy persze ha ki kell zárni malignitást, vagy egyéb nem szokványos melléküreg betegséget, mert pl. nagyon egyoldali a panasz, vagy vérzik a beteg orra, liquorfolyás gyanú van, stb. A fenti linken elérhető blogbejegyzésbe ki is másoltuk az erre vonatkozó folyamatábrát az ajánlásból.

Ehhez képest ennek a TRIO Best Practice ajánlásnak ez a végső összefoglalása:
"BEST PRACTICE: In patients with suspected CRS based on symptoms but with normal endoscopic findings, an upfront CT scan is a viable option prior to initiating empiric medical therapy. Upfront CT leads to decreased unnecessary medical treatments as well as lower healthcare associated costs. The primary concern of increased radiation exposure can be obviated by utilization of CBCT or low-dose MDCT while providing similar diagnostic imaging quality to normal MDCT."

Tehát, az amerikaiak -legalábbis a Laryngoscope cikk szerzői- azt mondják, hogy mérlegelve a tényezőket, érdemes már a krónikus melléküregbetegség gyanúja felbukkanásakor, tehát a beteg kivizsgálásának elején beépíteni a CT-t a diagnosztikus algoritmusba, elsősorban a CBCT és az alacsony sugárdózisú hagyományos CT révén.

Ezek a tényezők, amiket mérlegelni lehet és kell is:
- Minél gyorsabb diagnózishoz jutás
- A megfelelő, adekvát terápia minél gyorsabb beállítása
- A felesleges sugárzás elkerülése
- Költségek csökkentése

Az európaiak inkább úgy gondolkodnak, gondolkodtak, hogy a CRS gyanús, pontosabban krónikus orrpanaszos betegek báziskezelése úgyis a nazálszteroid és az irrigáció, függetlenül az etiológiától. Vagyis inkább úgy a korrektebb megfogalmazás, hogy statisztikailag jó esély van arra, hogy a beteg panaszai javulnak erre a kezelésre, és a CT-t hagyjuk meg a non-respondereknek. Ezzel szemben az amerikaiak azt mondják, hogy a betegek egy egész nagy része nem reagál a lokális terápiára, és a krónikus orrpanaszos betegek csak egy részében lesz CRS a háttérben, ezért legyen először egy alacsony sugárdózisú CT. Akkor most tessék dönteni! Nyilván itt jön a képbe az egyéni mérlegelés, és ezek szerint bárhogy is cselekszik valaki CT ügyben, mögé lehet tenni ajánlást :). Meg hát persze csak Európában élünk, talán a lokalizáció révén érdemes az EPOS 2020-at preferálni.

Korábbi Triological Society Best Practice bejegyzések pedig ITT érhetők el.