Cholesteatoma műtét esetén, a lehetséges második szakasz szükségességének kérdéséről már többször is írtam, legutoljára tavaly, egy TRIO Best Practice-t tolmácsolva (Második szakasz cholesteatoma műtét után - Best Practice). Most Egyesült Államokbeli kollégák azt kutatták, hogy vajon a cholesteatoma műtéte során végzett endoszkópia értelmezhető-e a későbbi második szakasz kiváltójaként (Clinical and cost utility of an intraoperative endoscopic second look in cholesteatoma surgery).
Ők is arra hivatkoznak, hogy a cholesteatomák esetében nagyon gyakori a kiújulás, 20-50%-ot említve, és hogy ennek részben, vagy főleg a nem tökéletes eltávolítás az oka. Ennek hátterében a középfül rendkívül kicsi, mégis nagyon zegzugos, mikroszkóppal bizonyos területeken nem jól áttekinthető, bonyolult anatómiája áll. Ebben segíthet az endoszkóp, mert azzal jobban be lehet látni bizonyos rejtett anatómiai helyekre. Nekem is volt már ilyen esetem: mikroszkóppal úgy tűnt, hogy uralom a helyzetet, de aztán az endoszkópot berakva kiderült, hogy a hypotympanonban hagytam cholesteatomát, erről írtam is (Endoszkópos fülműtét klasszifikáció cholesteatomás esetekre).
Az amerikai kollégák azt csinálták, hogy klasszikus módon, mikroszkóppal megoperálták a betegeket, aztán mikor úgy érezték, hogy végeztek az eltávolítással, belenéztek endoszkóppal. Először 0 fokossal, majd utána 45 fokossal is. Tulajdonképpen nem meglepő módon, az esetek 14.6%-ában, azaz 110 betegből 18-nál észleltek a mikroszkópos műtét végén, az endoszkópos ellenőrzés során még reziduális cholesteatomát. Ebből a 18 betegből 4-nél már a sima 0 fokos endoszkóp is meglátta a maradék betegséget, míg a többi beteg esetében csak a 45 fokos optikával sikerült igazolni, hogy nem komplett az eltávolítás. A jellemző legkényesebb lokációk az epitympanon, a sinus tympani, és a supratubalis recessus voltak. Mind a 0-ás, mind a 45 fokos endoszkópok itt segítettek megtalálni még a maradék cholesteatomát. Egyébként 2 éves utánkövetéssel csak 3 betegnél alakult ki később recidíva (2.7%), ami elég szép eredmény, már-már túl szép.
A fentiek alapján - illetve némi költségszámítással kiegészítve - végül nem mondják így ki a kollégák, hogy az a műtét közben használt endoszkóp kiváltja a második szakaszt, inkább csak a cikk címében sugallják ezt. Viszont az tény, hogy ha annyira sokat javít az endoszkóp a recidiva/reziduális cholesteatoma arányon, hogy az csak 2.7%, akkor tényleg lehet arról beszélni, hogy a második szakasz felesleges lehet majd rutinszerűen. Ehhez hozzájön még az is, hogy ugye a non-EPI DWI MRI-k meg képalkotás szintjén tudnak nagyon sokat segíteni az ügyhöz, és esetleg a kettő együttes alkalmazásával lehetne ténylegesen kiváltani a rutinszerű 2. szakaszt.
