Egy érdekes cikkre bukkantam pár napja: azt vizsgálták indiai kollégák, hogy a krónikus középfülgyulladásban szenvedő betegek mit tudnak a betegségükről, mennyire tájékozottak. Az eredmények elég lesújtóak: a betegek kevesebb, mint harmada tudott csak arról, hogy lyukas a dobhártyájuk, fele tudott csak arról, hogy nem mehet víz a fülébe, mert attól folyhat a füle, alig ismerték a szövődmény lehetőségeket, csak minden hatodik fordult korábban orvoshoz emiatt, és így tovább.
Egyébként tényleg az a tapasztalat, hogy a betegek nem elég tájékozottak, de ez sokszor a mi hibánk, az orvosoké. Nem magyarázzuk el a problémát, nem szánunk rá időt, energiát. Ugyanakkor a betegek egészségműveltsége sem megfelelő. Például egy tavalyi, az Orvostovábbképző Szemlében megjelent cikk szerint a népesség legalább felének minimum problémás az egészségműveltsége, erről viszont alapetően nem az az orvos tehet, aki az adott beteget vizsgálja, felvilágosítja. Azaz a befogadó oldal sem megfelelő, itt is lenne mit tenni.
Azonban ami a konkrét fenti, indiai cikket illeti, nem szabad elfelejtkeznünk egy csomó demográfiai, szociális, lokális, és egyéb vonatkozásról, pl. hogy ez egy indiai study, tehát nem biztos, hogy itthon is pont ugyanez a helyzet. Illetve amit ki szeretnék emelni, hogy a cikkben egy kicsit jobban lehetett volna részletezni a módszereket. Például nem szólt arról a fáma, hogy ezen betegek közül hánynak volt már korábban is baj a fülével, illetve mióta van gondjuk. És pláne, hogy ha egyszer azt írják, hogy betegek 16%-a járt csak korábban szakorvosnál, akkor mi alapján várjuk, hogy tudjanak részleteiben a betegségről? Nem tudom, hogy tőlünk nyugatabbra mit tudnak, vagy mit kellene tudniuk a háziorvosoknak, de itthon nem tudom elképzelni, hogy egy háziorvos korrektül fel tudjon világosítani egy beteget mondjuk egy krónikus középfügyulladás kapcsán. És ez nem is az ő feladatuk, hatáskörük, hanem a mienk, szakorvosoké.
Szóval egy olyan esetben, mikor azt boncolgatjuk, hogy egy beteg mennyit tud egy betegségről, akkor egy rendkívül komplex dologba nyúlunk bele, ahol nagyon óvatosan lehet csak állást foglalni, és felelősöket keresni. Viszont nézhetjük a jó oldalát is a kérdésnek: sok helyen be lehet avatkozni javító szándékkal, és jó eséllyel sikerrel is.
