A biofilm képződés jelentősége régóta ismert heveny és krónikus légúti fertőzésekben, amelyről már itt a blogon többször írtunk korábban. A biofilmekkel szembeni küzdelem továbbra is nagy kihívás a klinikai gyakorlatban. Az eradikáció érdekében alkalmazott szisztémás antibiotikumok használata során felmerült nehézségek a lokális, nem antibiotikum tartalmú szerek felé terelték a figyelmet. 2016-ban olasz kollégák vizsgálták az N-acetilciszetin hatását biofilm képződéssel kísért légúti fertőzésekben, most ebből a review-ból szemezgettem.
A biofilm a baktériumok létezési formájának strukturált csoportját jelenti, amely a saját maga által termelt mátrixban elhelyezkedve kapcsolódik valamilyen élő vagy élettelen felszínhez. Számos fertőző megbetegedésben megfigyelhető biofilmek jelenléte, amelyet összefüggésbe hoznak a hagyományos kezeléssel szemben mutatott rezisztenciával és az ebből adódó exacerbációkkal, relapszusokkal, gyulladások krónikus folyamattá válásával. A krónikus biofilm alapú gyulladások két fontos jellegzetessége a gazdaszervezet védekező mechanizmusaival szembeni fokozott ellenállóképesség és csökkent antimikrobális fogékonyság.
A heveny gennyes középfülgyulladás leggyakoribb kórokozói Str. pneumoniae (25-40%), H. influenzae (25-40%), M.catarrhalis (20%), Str. pyogenes és St. aureus (<10%) polimikróbás biofilm képződést okoznak. Krónikus rhinosinusitises betegek 72%-ánál mutattak ki biofilm jelenlétet. A baktérium kultúrák 50%-ában azonosítottak S.aureus-t, 28%-ban H.influenzae-t, 22%-ban P.aeruginosat, 22%-ban gombákat. A FESS műtét után jelentkező krónikus nyálkahártya gyulladás és biofilm jelenlét szoros összefüggését írták le. Cisztás fibrózisban az összes légúti fertőzés közel felében mutatható ki a Pseudomonas aeriginosa, a felnőtt betegek körében pedig kb 70%-os ez az arány.
Az N-acetilcisztein (NAC) biofilmekkel szembeni hatását először 1997-ben Pérez-Giraldo írta le, azóta számos tanulmány született, amely hatékonynak találta változatos baktériumok esetében a NAC biofilm redukáló hatását, azáltal, hogy károsítja a mátrix szerkezetet és elősegíti a biofilm felszakadását.
Egy 398 beteg bevonásával készült tanulmányban 2007-ben Serra és munkatársai tiamfenikol-glicinát acetilcisztein és szájon át alkalmazott antibiotikum kezelés hatását hasonlították össze visszatérő felsőlégúti fertőzésekben (rhinosinusitis, tonsillo-pharyngitis, akut otitis media). A tünetek megszűnését észlelték az inhalált acetilciszteint alkalmazó csoportban a tonsillopharyngitises betegek 88%-ában, a középfülgyulladásban szenvedők 91,7 %-ában, a rhinnosinusitises betegek 87%-ában. Bár a különbség nem volt szignifikáns, az antibiotikumot szedő betegek csoportjában a tünetek csökkenése nem mutatott ilyen kedvező mértéket.
Az N-acetilciszteint többnyire orálisan alkalmazzák, rövid és hosszú hatású forma is létezik. Újabban megjelentek az inhalálható készítmények is a piacon (VISCOFLU (hypertoniás sóoldal + NAC)). A helyileg alkalmazott N-acetylcisztein tisztán mukolítikus hatással rendelkezik, közvetlenül a váladékba történő bejutásával megváltoztatja annak fizikai-kémiai tulajdonságait. A helyileg alkalmazott gyógyszerek előnye, hogy magas koncentrációt lehet elérni vele a célszervben, ugyanakkor metabolizmusuk nem terheli a májat és a bélrendszert. Inhalált N-acetilcisztein és per os antibiotikum együttes alkalmazásáról szintén kedvező eredmények találhatóak az irodalomban. Az inhalált NAC felhasználását korlátozhatja a páciens bronchoconstrictiora való hajlama, de a szerzők szerint ez nem általános érvényű és minden esetben egyénre szabott terápia alkalmazását hangsúlyozzák.
Reméljük lesznek hamarosan nagy esetszámú, randomizált, prospektív, multicentrikus klinikai tanulmányok, hogy többet megtudjunk a témában.
Forrás:
The effect of N-acetylcysteine on biofilms: Implication of the treatment of respiratory tract infections
Francesco Blasi, Clive Page, Gian Maria Rossolini, Lucia Pallecchi, Maria Gabriella Matera, Paola Rogliani, Mario Cazzola
