Az orrpolipos betegek kezelése esetén sokszor abba a csapdába esünk, hogy a polipokat akarjuk eltüntetni, nem pedig a beteg panaszain akarunk javítani. Ez egy fontos probléma. Ugyanis a klasszikus orrpolipózis előbb-utóbb kiújul, tehát általában nem tudjuk meggyógyítani a beteget, legfeljebb kezelni. Ezért a kezelési stratégia felállítása során ezt a beteggel is egyértelműen tudatni kell, nehogy túlzott elvárása legyen például egy műtéttől, mert bármilyen jól végzett műtét esetén benne van a pakliban, hogy újra kinőnek a polipok. Emiatt az orrpolipos beteg esetében a panasznak kell meghatározni a kezelési tervet. Így ha egy beteg orrában polipokat látunk fizikális vizsgálattal és/vagy CT felvételen, és kizártuk az okvetlen kezelendő betegségeket (pl. papillomákat), viszont a beteg panaszai kifejezetten enyhék, nem biztos, hogy neki kell esni a polipoknak. Minden kezelésnek lehetnek mellékhatásai, még egy sima nazálszteroidnak is (pörkösödés az orrban, vérzés), pláne egy melléküreg műtétnek, és azt már kimutatták -és tök logikus is-, hogy minél enyhébbek a betegek panaszai, annál kevésbé fognak érezni életminőség javulást a kezelés/műtét kapcsán. Tehát inkább csak tehernek fogja érezni a kezelést, mintsem megváltásnak. Szóval nem kell mindenáron kezelni a látható, de panaszokat esetleg nem okozó orrpolipokat.
És tulajdonképpen mi történik, ha nem kezeljük az orrpolipos betegeket? Semmi. Vagyis a panaszok megmaradnak, hullámzó mértékben, de ennél súlyosabb dolog nem történik velük. Például most svéd kollégák 13 évig követtek 33 orrpolipos beteget, akik évekig semmilyen kezelést nem kaptak (sőt, egy részük a kutatás végéig sem kért/fogadott el kezelést), és azt találták, hogy még csak azt sem lehet elmondani, hogy időarányosan minden betegnek romlott az állapota. Sőt, a látható eltérések, a polipok mérete, elhelyezkedése sem determinálta azt, hogy milyen súlyos panaszai vannak a betegnek, amik időről időre, kezelés nélkül, spontán is hullámzó mértékben változtak. Akik végül a kezelés mellett döntöttek, azoknál jellemzően már a kezdetekkor is súlyosabb panaszaik voltak, mint a többieknek. Ez így teljesen korrelál is a panaszorientált megközelítéssel.
