Érdekes kvázi felhívással kezdődik a friss European Archives of Oto-Rhino-Laryngology: azt írják, hogy a kicsit több, mint 30 évvel ezelőtt a New England Journal of Medicine-ben megjelent Paradise-cikk elindított egy lavinát, ami miatt most már össze-vissza operálunk mandulát, mindenféle gyanús indikációk kapcsán, és itt az ideje ennek a gyakorlatnak véget vetni, és újra normális mederbe terelni a dolgot. Csak a hivatalosan adott javallatok alapján végezzünk mandulaműtét, azaz végül is kevesebb mandulát vegyünk ki.
Arról volt szó anno a Paradise-féle NEJM cikkben, hogy egyértelműnek tűnik, hogy a mandulák eltávolítása csökkenti gyerekekben a torokgyulladás előfordulásának esélyét. Tehát ez a cikk már kiterjesztette az indikációt a gyakori tüszős mandula-gyulladásról a torokgyulladásra, és aztán a mostani felhívás írója szerint ez vezetett ahhoz, hogy most már kontrollálatlanul, például sokszor semennyire sem igazolt, vélelmezett gócproblémák esetén is kivesszük a mandulákat, ráadásul azóta a mandulaműtét torokgyulladásra vonatkozó pozitív hatása is eléggé megkérdőjeleződött.
Nos, abszolút igaza van a szerzőnek, túlságosan is a lovak közé van dobva a gyeplő, vagy legalábbis az az érzetünk. Valahogy túl sok mandulát veszünk ki. Ugyanakkor szerintem nem jól van meghatározva a mandulaműtét indikációja, és nem biztos, hogy ez a helyzet a közeljövőben jelentősen javulni fog. Mire gondolok? A mandula jó vagy rossz volta, egyszerűen egy nem jól objektivizálható állapot. A jelenlegi guideline-ok érthető okok miatt csak a jól mérhető paraméterekre alapulnak (lásd USA ajánlás gyerekeknél), de az meg nem igaz, hogy pl. csak a Streptocccusok okozhatnak érdemi mandulaproblémát. Vagy például nekem kifejezetten jó tapasztalatom van az izületi fájdalom - bőrkiütés - hajhullás, mint góctünet hármasát illetően, azaz a betegek messze nagy részében tényleg megszűnt az izületi fájdalom, vagy csökkent/eltűnt a bőrkiütés, miután a bőrgyógyász vagy a reumatológus nem találta a saját területén a probléma forrását, és én pedig eltávolítottam a láthatóan gyulladt mandulákat. Miközben ez az USA ajánlásba ez nem fért volna bele, mert egyrészt itt nincsenek jól kimutatható laborparaméterek a háttérben, meg hát milyen már, hogy én mondtam azt, hogy egy mandula krónikusan gyulladt? Mi alapján mondom? De ha mondjuk rányomunk a mandulára, és dől belőle a genny, vagy a detritus, fáj is a beteg mandulája alaphelyzetben hónapok/évek óta, akkor mi van? Az ajánlások erről mélyen hallgatnak, ergo jó az a mandula. Túlságosan szubjektívek ezek a paraméterek, ezért nem guidelineosítható a dolog. Ez a baj. Persze innen a partvonalról könnyen ugatok, mert nem tudok rá én sem jó megoldást. Talán az valamit segíthetne, ha több vizsgálat lenne a klinikai tünetekre és eltérésekre vonatkozólag. De nem biztos.
Még plusz két bajom van egyébként a felhívással. Egyrészt szerintem az elmúlt 10 évben sokat javult a "morál", már nincs olyan, mint anno a nyolcvanas évek elején feleségemnél: ha már az öccse manduláját kivették, akkor az övét is kiveszik, mert biztos nem jó. Szóval ez a kiáltvány 10-20 évvel ezelőtt lett volna igazán időszerű. A másik pedig, hogy a kiáltvány szerzője írta nemrég az akut mandulagyulladás ajánlást, amitől nem voltam elájulva.
Egyébként ITT elvileg a teljes közlemény letölthető.
