Milyen érdekes lenne megnézni, hogy milyen a radiológiai lefolyása egy akut melléküreg-gyulladásnak, ugye? Na, hát ez másnak már eszébe jutott, és most született is egy Laryngoscope közlemény erről.

Finn kollégák 50 akut melléküreg beteget a panaszok kezdetétől számított 2-3. napon, majd az 5-6., végül a 9-10. napon is megvizsgáltak, illetve minden egyes vizit alkalmával készült egy CBCT felvétel is róluk. A betegeket 2 csoportba osztották: az egyik csoport a sima akut sinusitises csoport (ARS), a másik csoport pedig a 9-10. napon az arcüreg szájadékából vett mintából, tenyésztéssel utólag igazolt akut bakteriális sinusitis csoport (ABRS) volt, és aztán összehasonlították a 2 csapatot, meg úgy általában megnézték, hogy milyen tanulsággal szolgál CT-vel követni ezt a betegséget.

A vizsgálat végül több érdekességre is fényt derített. Egyrészt úgy tűnik, hogy az akut gyulladás során nem romlik kifejezetten a radiológiai kép az idő előrehaladtával, mert a vizsgálat végéig kb. hasonló arányban volt jelen major vagy minor eltérés a melléküregi nyálkahártyában, illetve az osteomeatalis egység lezáródása a CT szerint, ami az első vizit esetén 38%-ot, 42%-ot, illetve 68%-ot jelentett. Ugyanakkor a kezdeti radiológiai eltérések a később bakteriálisnak bizonyult fertőzések esetén némileg kifejezettebbek voltak, mint az ARS-es betegeknél, és az idő előrehaladtával a különbség nőtt. Mind a CT eltérések, mind a tünetek jellemzően romlottak az ABRS csoportban a 9-10. napra, ehhez képest viszont inkább javultak az ARS csoportban. Mindez egyébként úgy, hogy ugyanakkor a panaszok és a radiológiai lelet között csak gyenge összefüggést találtak.

Mindezekből tulajdonképpen nekem egyelőre nem következik egyenesen, hogy érdemes lenne CT-zni az akut betegeket, még akkor is, ha a CBCT sugárterhelése jóval kisebb, mint a hagyományos CT. Ez egyelőre inkább tényleg csak érdekesség, a mindennapokban -legalábbis így ebben a formában- nem tesz hozzá érdemben a differenciál-diagnosztikához .