Persze, jogszabály szerint igen, el kell küldeni az anyagot szövettanra. Ugyanakkor most kanadai kollégák megnézték az idevágó szakirodalom elemzésével, hogy mekkora az esély arra, hogy az orrpolipózison túl valami más, fajsúlyosabb betegség is kiderüljön a műtéti anyag szövettani vizsgálata során. 3772 beteget lehetett bevonni ebbe az adatfeldolgozásba, közülük 8-nál találtak váratlan benignus, és 3-nál malignus folyamatot a patológusok, ez a betegek 0,48 és 0,08%-át jelenti. Ez nem sok. Emellett megnézték a költségeket is, és hát így 14557 dollárra jött ki egy nem várt betegség kimutatása, azon túl (vagyis belül) 87204 dollárba került a malignus betegségek diagnosztikája. Ez meg nagyon sok, ezért ez egy elég költséges szűrővizsgálati módszernek tűnik.

Kérdés, hogy ha ezt nem csinálnánk, akkor helyette mit lehetne tenni? Rendszeresebb fül- orr- gégészeti kontroll? Képalkotó kontroll? Ezek sem olcsó dolgok, sőt. Talán az lehetne a megoldás, hogy sok minden más betegséghez hasonlóan itt is rizikócsoportokat hozni létre, illetve karakterizálva a malignus rhinológiai betegeket, olyan egyéb tüneteket, jeleket, eltéréseket kellene keresni ezen betegeknél, amiket aztán a műtétre kerülő összes beteg esetén szűrni lehetne, hogy kizárjuk a malignitást.