A múltkori cisztikus hygromás beteg kapcsán keresgéltem valami jobb differenciáldiagnosztikai listát a cisztikus nyaki terimékről, és ennek kapcsán találtam egy részletes, bár alapvetően a témát a képalkotás felől megközelítő cikket az Indian Journal of Radiology and Imaging-ben. Az alábbi az ő listájuk némi saját kommenttel:

- Medialis nyaki ciszta
Erről már írtam ITT. Gyakorlatilag mindig a középvonalban van, és ez az elhelyezkedés segíthet az elkülönítésben. Azzal pedig gondolom már sokan találkoztak, hogy a gondos, aspirációs cytológia címén végzett, ultrahang vezérelt leszívás után alig lehetett biztosra megtalálni műtét közben a cisztát...

- Lateralis nyaki ciszta
Erről is írtam már ITT. A lateralis nyaki ciszta egyszerre könnyebb és nehezebb differenciáldiagnosztikai ügy, mint a medialis ciszta. Könnyebb mert a leggyakoribb szoliter cisztikus elváltozás a nyakon, és nehezebb, mert bárhol lehet a nyak lateralis részén. A lateralis alatt itt a nem medialist (haha), azaz a középvonalat értem. Egyébként 1929-ben Bailey egy komplett könyvet szánt ennek a problémának, és 4 különböző típusra osztotta fel a lateralis nyaki cisztákat. Ez csak annyiból érdekes, hogy egyes fajtái akár közvetlen a platysma alatt is lehetnek, míg mások a carotishüvely és a garat között helyezkednek el, tehát mélységben biztosra nem lehet menni.

- Lymphangioma
A lymphangiomák közé tartozik a múltkor is megénekelt cisztikus hygroma. Ezek jellemzően már újszülött- vagy csecsemőkorban diagnosztizálásra került elváltozások, amik sajnos olyan értelemben infiltratívak, hogy minden zeg-zugba beterjednek. Ezt Katona Gábor Professzor úr is megerősítette a cisztikus hygromás bejegyzés után egy levelében.

- Dermoid illetve epidermoid ciszta
A dermoid cisztákban fejlődési rendellenességként bőrfüggelék maradványok, sőt akár mesodermalis elemek (zsír, porc) is lehetnek, elég ritkák a fej-nyakon. Én még nem is láttam, míg pl. a nőgyógyász apukám jópárat távolított már el petefészekből. Ezzel szemben az epidermalis ciszta (atheroma) meg nagyon gyakori, ez kifejezetten felszínes,  a bőrrel elmozdítható, benne sűrű, törmelékes váladék van, és néha befertőződik. Ilyenkor fáj, megduzzad, esetleg piros lesz.

- Thymus ciszta
Igen ritka, egy úgynevezett perzisztáló thymopharyngealis ductus tágulataként alakulhat ki. A carotishüvely mentén található, de sajnos a nyelvcsont és a mediastnum között bárhol megjelenhet. Állítólag jellemzően csak a későbbi szövettani feldolgozás mondja meg, hogy thymus szövet volt a ciszta belsejében, ezek szerint ez sokszor egy posztoperativ diagnózis.

- Laryngocele
Azaz gégetágulat, ami bár elvileg veleszületett probléma, de inkább felnőttkorban derül ki. Na ilyenből már láttam párat, sőt, egyet operáltam is, mint saját műtét. Egy egészet. Az volt a mázli, hogy valahogy kicsit begyulladt, ezért volt érdemi fala, nem pedig egy tök vékony hártya volt az elváltozás. A nyakon dudorodott kifelé, és első blikkre lateralis nyaki cisztára gondoltam, de a képalkotó (CT) kerek perec megmutatta, hogy a Morgagni sinusból indul ki. Így ez egy külső laryngocele volt, ilyen esetekben a cele a membrana thyrohyoideán megy ki a nyakra. Aztán amire még emlékszem, hogy Helfferich Frigyes Tanár úr volt kollégánknak is volt egy ilyen betege még a HIETE-n, akinek kívül semmi sem látszott, csak belül volt eltérés (belső laryngocele), az egyik aryepigloticus redője fel volt fújva. Lehet egyébként kevert típus is, hogy belül a gégében és kívül a nyakon is látható eltérés.

- Ranula
Ez egy tipikusan a szájfenéken észlelhető elváltozás, egy kvázi felfújt hólyag, ami a sublingualis mirigy kivezető csövének elzáródása kapcsán jön létre. Bár néha akár a submandibukaris mirigy mögé, majd lefelé is terjedhet (plunging ranula), de ez igen ritka.

- Beolvadt nyirokcsomó
A nyirokcsomó beolvadás felismerésében a beteg anamnesise segíthet, nyaki nyirokcsomó duzzanat, ami nem javul konzervatív kezelésre, egyre nagyobb, jobban fáj, aztán a képalkotó meg már a beolvadást mutatja. Jellemző régiók is vannak: parotistájék, a submandibularis régió, és a retropharyngealis régió. Aztán olyan is volt már, hogy a beolvadt nyirokcsomó elgennyedt lateralis nyaki cisztának bizonyult a szövettani feldolgozás során. Illetve manapság egy gennyes nyaki nyirokcsomó esetén újra elő kell venni a TBC-t. Én speciel két ilyen beteggel is találkotam már, az egyiküknél még mély nyaki fertőzés is kialakult belőle.

- Cisztikus tumorok, áttétek
Ez óriási probléma, mert néha 1-1 nagyobb, szoliter áttét belseje is cisztikusan degenerálódhat, és így akár úgy is nézhet ki, mint egy lateralis nyaki ciszta. Egy 1989-es tanulmány azt találta, hogy 40 éves kor felett 80% az esély arra, hogy amit elsőra lateralis nayki cisztának gondolunk, az egy cisztikus áttét, ami elsősorban a tonsillából ered. Azért is gond, mert az aspirációs cytológia ezekben az esetekben lehet akár teljesen semmitmondó is. Szóval minél idősebb a beteg, annál inkább végig kell gondolni, hogy tényleg lateralis nyaki cisztával állunk-e szembe. Legyen CT, MR, adott esetben gyorsan újraszúrás, megelőlegezett primer tumor keresés, stb.

- Ciszta a nyálmirigyben
Ezek lehetnek ranula-szerű tágulatok egy kivezetőcső elzáródás után, de lehetnek veleszületett lymphoepithelialis ciszták is. Nem gyakoriak.

- Pajzsmirigy ciszta
A pajzsmirigyben gyakran leírnak cisztát, de az általában a göbös struma egyik elfajulása, nem valódi ciszta. Illetve előfordulhat bevérzés is a pajzsmirigyben, ami cisztaként ábrázolódik. Ezzel együtt, valódi ciszták is kialakulhatnak, de azok sem gyakoriak.

- Érképződmények
Ezek sem gyakoriak, de elvileg előfordulat vénatágulat, illetve arterio-venosus malformatio is. Részletesebb képalkotó simán megmondja, hogy erről van szó, legalábbis gondolom én.