A múltkor lefordított betegtájékoztató után még találtam érdekes dolgot a friss USA hallójárat-gyulladás ajánlásban. Például önmagában az is, hogy mit is nevezünk akut hallójárat-gyulladásnak. Az ajánlás szerint ezeknek a kritériumoknak kell megfelelni:

- 3 héten belül alakult ki a gyulladás (jellemzően 2 napon belül).
- A beteg hallójárat-gyulladásos panaszokról számol be: fülfájásról (sokszor nagyon erős), viszketésről, teltségérzetről a hallójáratban, valamint opcionálisan lehet dugulás, és állkapocsfájdalom is, de nem okvetlen.
- Gyulladásra utaló jelek a hallójáratban: a hallójárat-bemenet környékének nyomásérzékenysége (tragus, kagyló), és/vagy a hallójárat bőrének pirossága, duzzanata, valamint opcionálisan fülfolyás, környéki nyirokcsomó gyulladás, a dobhártya vörösessége, illetve a hallójárat-bemenet környéki bőr gyulladása.

Na ez az utóbbi bekezdés az érdekes. Ugyanis ez azt jelenti, hogy hallójárat-gyulladásnak kell tekinteni azt a problémát is, mikor a beteg azzal jön be a rendelőbe, hogy pár napja egyre jobban fáj a füle, nyomásérzékeny a hallójárat-bemenete, de ehhez nem látszik semmilyen érdemi eltérés. Nem piros a hám, nem duzzadt, nincs váladék, stb. Szóval higgyük el a betegnek, hogy hallójárat-gyulladása van, nem számít, hogy mi mit látunk, vagyis mit nem. Így, ebben a formában a hallójárat-gyulladás egy a vizsgáló orvostól független, szubjektív diagnózissá is válhat, ami nem gond, csak ritka.