Egy kényes kérdést feszegető, kanadai felmérés jelent meg nemrég a Laryngoscope-ban. Csak az absztrakthoz férek hozzá, de már az önmagában ütős: a megkérdezett kanadai fül- orr- gégészek közel negyede (22%) kifejezetten elégedetlen a radiológusok által adott melléküreg CT lelettel, sőt, igazából a többség (67%) klinikai szempontból több információt várna a lelettől, mint amennyit valójában kap. Egyébként a fül- orr- gégészek szerint a legkevésbé jól, vagy hiányosan interpretált terület az arteria ethmoidalis anterior lefutása, az ethmoidtető, és a spheno-ethmoidalis recessus.

Az absztraktnak olyan az optikája, mintha a radiológusok nem végeznék jól a dolgukat, pedig ennél bonyolultabb a helyzet. Egyrészt, ha csak egy átlagos melléküreg beteget veszünk, és úgy vagyunk elégedetlenek a lelettel, akkor a hiba elsősorban bennünk van. Nem várhatjuk el a radiológusoktól, hogy egy A/4-es oldalnyi részletes leletet adjon minden esetben, kezdve az agger nasitól az arteria carotis internáig, vagy a nervus opticusig. A melléküregrendszer egy rendkívül bonyolult és variábilis terület, ahol egyszerűen úgysem lehet vizualizáció nélkül, csak leírás alapján tájékozódni. Persze több szem többet lát, ilyen értelemben érdemes leleteztetni egy sima melléküreg beteg CT-jét is.

Az viszont más helyzet, ha célzottan megy a radiológusok felé a kérés, és nem kapunk megfelelő választ.  Ilyen esetben joggal lehetünk elégedetlenek a lelettel. Viszont kényes helyzetekben, különleges betegség esetén, vagy ha pl. nagyon atípusos anatómiát gyanítunk, akkor érdemes vennünk a fáradtságot, és át kell menjünk a CT-be, és a radiológussal együtt kell megnézni a felvételeket, nem pedig levelezni vele. Ezerszer hatékonyabb, gyorsabb, és minden félreértés tisztázható.

Szóval szerintem a melléküreg CT lelet kapcsán nem szabad irreális elvárásainknak lenni. Pláne, hogy a gyakorlat az, hogy a beteg jó esetben egy darab diagnózissal, BNO kóddal érkezik CT vizsgálatra, sokszor még a panaszait sem tüntetjük fel a beutalón...