A fülzúgás egyik lehetséges, bár nem túl gyakori oka a zajártalom. Annyiból más a zajártalom okozta tinnitus az ismeretlen eredetű fülzúgással szemben, hogy legalább annyi kapaszkodónk van, hogy tudjuk mihez kötni az egészet. De aztán igazából itt meg is állt a tudományunk.

Szerencsére most történt egy fontos lépés a probléma további felderítését illetően, amire a Medical News Today hívta fel a figyelmet. Brit kutatók publikálták nemrég az állatkísérleteik eredményét egy cikk formájában a Hearing Research-ben. Úgy tűnik, hogy ezúttal ioncsatorna szintjén sikerült azonosítani a zajártalom okozta fülzúgás okát. Vizsgálataik során azt látták, hogy a hallópálya részét képező, agytörzsi nucleus cochlearis dorsalisban található fusiform sejtek kb. 40%-a a zajártalmat követően pár nappal "önálló életre kelt", és elkezdett szabálytalanul, nagy mennyiségben akciós potenciálokat generálni. Mindezt azért, mert egy adott típusú kálium csatorna mennyiségű jelentősen lecsökkent ezekben a sejtekben.

Ez a kutatás rámutat arra, hogy zajártalom után nem is okvetlen a belsőfül a fülzúgás forrása. Másrészt viszont potenciális terápiás célpontot is jelenthet. Ugyanis ha zajártalom után tudnánk olyan anyagot bejuttatni célirányosan a szervezetbe, ami a maradék káliumion-csatornákat nagyobb aktivitásra készteti az érintett sejtekben, vagy legyártat új csatornákat, akkor megelőzhető lenne ez a szabálytalan tüzelés, ezáltal akár a fülzúgás is. Ez persze egyelőre utópia, de egy nyom most már van.