A klasszikus felfogás szerint az ízérzékelés a nyelven éles határral rendelkező, zónaszerűen elhelyezkedő ízérzékelő területeken történik. Az alapízeknek, azaz az édes, a sós, a savanyú, a keserű, illetve most már az umami, a kalcium, valamint a zsír (!) íznek is külön receptorai vannak, amik szépen, egymástól elkülönülve helyezkednek el a nyelven.



(Képforrás: ENT Health)

Legalábbis eddig ezt hittük, de úgy néz ki, hogy ez a felállás nem igaz, vagy legalábbis nem teljesen egy 2010-es Journal of Cell Biology cikk, valamint egy 1999-es Nature Medicine cikk szerint sem, amelyekre az ENT Health blogon bukkantam. Semmiképpen sincsenek ennyire éles határok az ízérző zónák között, és bizonyos receptorok több ízt is érzékelnek (pl. édes, keserű, umami), csak éppen az érzékenységük más az egyes íztípusokat illetően.

A nyelv korrekt íztérképének ismerete diagnosztikai szempontból lehet fontos (bár ez még inkább csak a jövő zenéje), illetve a nyelvet érintő műtétek esetében a betegek életminőségének változására is jobban fel lehet készülni előre. Eddig azt hittük, hogy az ízlelést illetően ezt jól tudjuk. De most már ez sem biztos.