Már régóta akartam írni a C reaktív proteinről (CRP), ugyanis ennek a vérben található fehérjének a mérése sokszor segít diagnosztikus és terápiás döntésekben a fül- orr- gégészetben. A CRP persze nem egy fül- orr- gégészet specifikus laborparaméter, mivel a CRP szint mindenféle szövetpusztulás esetén emelkedik, legyen az fertőzés, vagy nem fertőzéses eredetű gyulladás, daganat, vagy vérkeringési zavar okozta szövetelhalás. A fül- orr- gégészetben elsősorban a fertőzéses eredetű gyulladásos betegségek differenciáldiagnosztikájára használjuk. Nevét is fertőzés után kapta: a komoly betegségek előidézésre képes Streptococcus pneumoniae baktérium C polysaccharidjával csapadékot képez, ezért C reaktív.

A CRP egy úgynevezett akut fázis fehérje, a májban termelődik. Elhalt vagy sérült sejtek membránjához, kórokozók, így baktériumok, gombák, paraziták felszíni foszfolipidjeihez, glikánjaihoz vagy egyéb sejtalkotókhoz kötődik. A megkötött komplexek beboríthatják a haldokló vagy már nem élő sejteket, kórokozókat, amely aktiválja a szervezet nem specifikus immunrendszerének részét képező komplementrendszert, és a beborított, opszonizált dolgokat a makrofágok gyorsabban be tudják kebelezni.

Alaphelyzetben a CRP szintje alacsony a vérben, kevesebb, mint 10mg/l (sőt, általában 1 mg/l alatti). Szövetelhalást követően gyorsan elkezd termelődni a májban, jellemzően kb. 5 mg/l ennek a rátája. A maximum koncentrációt általában 48 óra után éri el, és akár 200 mg/l fölé is emelkedhet a szérumszintje, bár ez az érték már kifejezetten súlyos fertőzésre jellemző, illetve nagy testfelületen bekövetkezett égési sérülésnél figyelhető meg. Konkrétan a fül- orr- gégészetben pont azt a tulajdonságát használjuk ki legtöbbször, hogy az egyes fertőzési típusokban eltérő mértékben emelkedik meg a szérum CRP szint. Általánosságban elmondható, hogy vírusos fertőzés során nem termelődik annyi CRP, ezért ilyenkor jellemzően 10-40 közötti értéket tudunk mérni. Ehhez képest a baktériumok esetében, ha nem csak valami enyhébb ügyről van szó, akkor simán 50-150 közötti értékeket tudunk mérni. Jó példa talán a mononucleosis vs. tüszős mandulagyulladás, amiről még képeket is csináltam. Mindkét betegség nagyon hasonlóan néz ki, de míg a tüszős mandulagyulladást baktérium okozza, és okvetlen javasolt antibiotikum a szövődmények elkerülésére és a gyorsabb felépülésre,  addig a mononucleosis vírusos betegség, és tök felesleges az antibiotikum, legfeljebb válogatott esetben, ha felülfertőződés van, akkor érdemes lehetne adni (mondjuk én még ilyet nem láttam). Na ilyenkor pont jól jön egy CRP mérés, ami a vérképpel együtt abszolút segít eldönteni a kérdést. Szintén jó még a CRP a betegségek javulásának monitorozására, például mély nyaki fertőzések megfelelő gyógyulásának igazolására. Ha a CRP szint folyamatosan, nagyságrendileg kétnaponta feleződve csökken, az jó irányt jelent.

A CRP mérésnek természetesen lehetnek buktatói. Például az, hogy esetleg a betegnek van más társbetegsége, ami miatt emelkedik a CRP, mondjuk infarktusa, vagy rosszindulatú daganata, vagy például májbetegség miatt pont, hogy nem képes annyit termelni. Ezekre mindig kell gondolni, ugyanúgy, mint ahogy az AST mérésnél is. Önmagában a CRP semmit sem tud eldönteni, csak segít!