A blogról

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogon szakmai témákat boncolgatunk, betegségeket és azok kezelését ismertetjük, friss kutatásokat, ajánlásokat elemzünk, érdekes eseteket mutatunk be, elsősorban kollégáknak, másodsorban betegeknek. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben!

 

 

Podcastünkben élőszóban is beszélgetünk szakmai kérdésekről, 10-25 perces adások formájában. A csatornánkat itt találja:

 

spotify_2.jpg

 

 

Természetesen az itt leírtak nem helyettesítik a vizsgálatot, csak kiegészítő jellegű információk. Ezzel kapcsolatos részletes jogi nyilatkozatunk ITT érhető el.

 

 

A blog írói az ENT House Budapest mukatársai:

 horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás Ph.D.

fül- orr- gégész

érdeklődési terület: fülsebészet

email: horvathtamas[at]enthouse.hu

(drhorvathtamas.com)

 

 vargazsuzsi_ildi.jpg

dr. Varga Zsuzsa

fül- orr- gégész

érdeklődési terület: rhinológia, otoneurológia

email: dr.zsuzsa.varga[at]gmail.com

 

 

 hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset.png

 



Free Page Rank Tool

Címkék

Címkefelhő

CT vagy MRI jobb a szédülés vizsgálatára?

2010.09.09. | drHorváthTamás | 1 komment

Címkék: szédülés vestibularis rendszer otoneurológia

A szédüléses betegségek kivizsgálásához -leszámítva 1-1 nagyon egyértelmű esetet- hozzátartozik valamilyen, a koponyát belülről ábrázoló képalkotó vizsgálat elvégzése. Ez vagy koponya MRI, vagy koponya CT vizsgálatot jelent. A kettő között a különbség kissé leegyszerűsítve az, hogy az MRI a lágyrészeket ábrázolja jobban, míg a CT a csontos struktúrákat. Ennek megfelelően MRI-t akkor szoktunk csináltatni, ha például keringési vagy más probléma miatt kialakult központi idegrendszeri betegséget, esetleg valamilyen koponyán belül növekedő daganatot kell kizárnunk/keresnünk. CT pedig például akkor, ha a betegnek korábban már volt fülműtéte, és olyanok a panaszai, amelyek felvetik a középfül-belsőfül csontos részeinek kóros állapotát, vagy ha a belsőfül eredetűnek véleményezett szédüléséhez vezetéses halláscsökkenés is társul. Ugyanígy, ha szédülő gyermekek esetében látható fül fejlődési rendellenesség van.

Így tulajdonképpen nem lehet azt mondani, hogy az egyik jobb vizsgálat, mint a másik, mivel az egyik inkább erre, a másik pedig arra alkalmasabb eszköz. Viszont mivel az esetek nagyon nagy hányadában a panaszok és az egyéb vizsgálatok inkább koponyán belüli lágyrészbetegség kizárását teszik szükségessé, ezért nagyságrendileg többször kérünk MRI-t, mint CT-t.

Sokan nem szeretik az MRI-t, mivel nagyon hangos, és a klausztrofóbiások nem tudnak megmaradni a szűk csőben. Azonban pontosan a fentiek miatt általában érdemes ragaszkodni az MRI-hez, mivel a legtöbb betegnél több hasznos információval szolgál, mint a CT, kivéve természetesen a már említett csontot érintő betegségeket. Tehát ilyen értelemben viszont a betegek nagy részénél jobb az MRI, mint a CT.

Ha probléma van a zárt MRI-vel, meg lehet próbálkozni nyugtatóval, vagy egyes helyeken már van nyílt (félig nyílt) MRI gép. Ha végképp nem lehet a beteget "betuszkolni" az MRI-be, akkor persze lehet CT is, mert az is jobb, mint a semmi. De sajnos tudni kell arról, hogy a legtöbb szédülős betegnél ez információvesztéssel jár.