Ismert dolog, hogy gyakrabban tapasztalunk az orrsövényferdüléses betegeknél idült orrnyálkahártya- és orrmelléküreg-gyulladást (idült rhinosinusitis), illetve fordítva. Olyan összefüggést is leírtak már, hogy minél nagyobb szögű orrsövényferdeséget vizsgáltak, annál  nagyobb eséllyel találtak idült rhinosinusitist a betegeknél. Vélhetően egyfajta hajlamosító tényezőként játszik szerepet ilyenkor a ferde orrsövény, az emiatt kialakult rossz légáramlás nyálkahártya duzzanatot okozhat, mely ezzel gátolja a melléküregek szellőzését.

A tisztábban látás érdekében a Laryngoscope egy cikkének szerzője 18 idevágó tanulmányon rágta át magát, és írt az eredményekből egy öszefoglalót. Úgy találta a kolléga is, hogy igen, van összefüggés az orrsövényferdülés és az idült rhinosinusitis között. Számszerűsítette is: a sagitalis síkkal legalább 10 fokot bezáró orrsövényferdeség hajlamosíthat idült rhinosinusitisre. Azonban az csak egy faktor a krónikus orrmelléküreg-gyulladás kialakulásában. Tehát ha például valakinél idült rhinosinusitist diagnosztizálnak és ferde az orrsövénye, akkor közel sem lehetünk benne biztosak, hogy egy orrsövényműtéttel rendeződnek a gyulladásos problémái is. Így műtét után hetekkel-hónapokkal mindenképpen javasolt a rhinosinusitisre vonatkozó kontroll is.

A cikkben egyébként azt is leírták, hogy a ferde orrsövényhez általában kétoldali melléküreg-gyulladás társult. Tehát mindegynek tűnik, hogy melyik oldalon szűkíti le a közös orrjáratot a ferde orrsövény, a másik oldal is érintett lehet. Ennek talán az lehet az oka, hogy tágabb orrfélben turbulens légáramlás keletkezik, és azt sem szereti az orrnyálkahártya, ettől szintén megduzzadhat. Vagy pedig elő lehet venni az orrsövényferdeséghez kapcsolt pneumatizált középső orrkagyló teóriát, mivel az is hajlamosíthat ha nem is idült, de visszatérő orrmelléküreg-gyulladásra.