A Biomedcentralon pár napja megjelent egy cikk, melyben egy kalandos, szerencsére jól végződő történet kapcsán világítanak rá az orrgarati daganatok lehetséges diagnosztikai buktatóira.

Az elején lelövöm a nem vicces poént: egy nagy, az orrgaratot kitöltő, jóindulatú, nyálmirigy eredetű daganatot rosszindulatú laphámráknak néztek. Az aspirációs cytológia (biopszia) eredménye ez utóbbit valószínüsítette, és a képalkotó eljárások (CT) is inkább, sőt egyértelműen a rosszindulatúság jeleit mutatták. Azonban a sugárkezelés hatástalan volt, és a további vizsgálódások alapján derült ki, hogy egy nyálmirigy pleiomorph adenoma (jóindulatú vegyes nyálmirigy daganat) állt a háttérben.

Mik voltak azok a pontok, ahol a szerzők a diagnosztika buktatóit utólag felfedezni vélték?

- A patológiai lelet nagyon valószínüsítette a laphámrákot, de nem igazolta. Sőt, a patológus inkább a szövettan ismétlését javasolta, mely nem történt meg. Az okot lásd lejjebb.
- A közben elvégzett CT-n gyakorlatilag egyértelmű volt a malignitás (rosszindulatúság), ez a szövettan ismétlése ellen volt.
- Orrgaratban extrém ritka a pleimorph adenoma. A szerzők utólag 5 esetleírást találtak, tehát mondhatni nem rutinszerű a diagnosztikája azon a tájékon.

Itt nagyon speciális esetről van szó, és szerencsére a kollégák  rosszabbra gondoltak, mint amilyen a valós szituáció volt. De egy nagyon fontos általános üzenetet azért hordoz magában a történet:

A szövettan dönti el a kezelést, ezért főleg daganat lehetősége esetén meg kell ismételni a szövettani mintavételt, ha az nem igazol, hanem csak valószínüsít.