Korábban már írtam az orrvérzés leggyakoribb okairól, sőt egy speciális esetet is bemutattam, amikor is egy orrba került pióca volt a vérzés oka. Az általános okok között akkor felsoroltam a véralvadási zavarokat, mely csoportba tartozik a mesterséges alvadásgátlás is.

 

Orrvérzés esetén az alvadásgátló gyógyszerek nagyban megnehezíthetik a fül- orr- gégészek dolgát. A helyi ellátás (az ércsonk elektrokauterizációja, vagy triklórecetsavas edzése) ilyen esetben gyakran nem segít, ezáltal tamponálásra kényszerülünk, ami egyrészt jóval kellemetlenebb a betegnek, másrészt számos más, negatív vonzata is van: megnő az ápolási idő, a tampon növeli az orr- és melléküregi fertőzések kockázatát, illetve maga a tampon behelyezése is újabb nyálkahártya sérülést okozhat. De ugyanakkor a vérhigítók szedését a legtöbb esetben nem lehet csak úgy felfüggeszteni, hiszen általában nem véletlenül szedik a betegek. Ha elhagynánk a vérhigítókat, akkor megnő a trombózis veszély, ami egy bypass vagy műbillentyű műtéten átesett betegnél rövid határidőn belül végzetes is lehet. Ilyenkor mérlegelni kell, mivel jár jobban a beteg. Vagyis inkább mivel jár kevésbé rosszul a beteg. Általában az az ok, ami miatt vérhigítót kell szedni, felülírja az orrvérzést, azaz nem igazán lehet mit tenni, tamponálunk, várunk, kivesszük a tampont, ha vérzik újra betesszük... Ugyanakkor néha kiderül, a betegnek már rég nem kellett volna szedni az adott gyógyszert, csak az információáramlás rossz volt, vagy eleve nem kellett volna szednie vérhigítót, mégis szedte, de rendkívül mértékben "túllőtt" alvadásgátlással is találkoztam már, amikor a szükséges gátlás többszörösének megfelelő gyógyszer volt hivatalosan előírva a betegnek.

 

A fentiek miatt az orrvérzéssel jelentkező betegek ellátásánál központi kérdés, hogy szed-e vérhigítót. Ha igen, akkor tisztázni kell, hogy végleg vagy átmenetileg elhagyható-e, vagy esetleg legalább valamilyen jobban kontrollálható szerre át lehet-e állítani. Ezt legtöbbször nem szerencsés a fül- orr- gégésznek egyedül felvállalni, hiszen a vérhigító szedésének javallata nem gégészeti ügy. Elsősorban belgyógyász segítségére lehet szükség.

 

A betegek vérhigítók irányában történő kikérdezése azonban nem állhat meg a konkrét "Szed Ön bármilyen véralvadásgátló gyógyszert?" kérdésnél.

 

De miért?

 

Egy az aktuális Laryngoscope számban közölt cikkben egy svájci munkacsoport egyértelmű összefüggést mutatott ki az aszpirin szedése és az orrvérzés súlyossága között. Ez bizonyos szinten nem újdonság, de egy nagyon korrekt összefoglaló a témában. Az aszpirin a gyulladásgátló hatása mellett ugyanis erős vérlemezke aggregáció gátló, tehát véralvadásgátló gyógyszer is egyben. Sőt, manapság az aszpirin szedésének elsőszámú javallata inkább a vérhigítás, mint a gyulladásgátlás. Viszont sokan -főleg az idősebbek- még nagyon gyakran aszpirint kezdenek szedni nátha esetén is, tehát ők úgy szednek véralvadásgátló gyógyszert, hogy nem is tudnak róla.