7 évvel ezelőtt, nem sokkal a blog indulása után már írtam arról, hogy a nagyobb pajzsmirigy göbök esetén milyen rossz a tűbiopszia hatékonysága, legalábbis sok minden más szerv betegségeivel összehasonlítva. Ez most ismét megerősítést nyert egy Head and Neck cikkben, ahol pl. ilyet is írnak, hogy "the FNA was informative in 42.6%". Külön javasolják a szerzők, hogy ha klinikai gyanú is van arra, hogy nem sima pajzsmirigy göbbel állunk szemben, hanem rosszindulatú daganattal, akkor bizony hagyatkozzunk a megérzéseinkre, és inkább vegyük ki.

Mindig ezt a legnehezebb leírni egyébként, mert az érzéseink nem mérhetők, és a bíróságon is rosszul hangzik, hogy "mert én úgy éreztem". Miközben egyszerűen az a helyzet, hogy többek között az a jó orvos, aki jó megérzésekkel rendelkezik, és nem pedig a mérhető leírt eredmények vezetik vakon minden egyes esetben. Természetesen ezzel nem azt akartam mondani, hogy a jó orvos magasról tesz a vizsgálati eredményekre, és csak az érzésekre hagyatkozik, hanem ha valamelyik eredmény kilóg a sorból, akkor a klinikum irányából érdemes felülvizsgálni az esetet.

Például ha a pajzsmirigygöb ultrahangon echoszegénynek mutatkozik, vagy mikrokalcifikációt, erezettséget, bizonytalan széleket, lobuláltságot írnak le,  akkor az bizony gyanú a rosszindulatú betegségre (cikk), tehát inkább műtét legyen, mintsem várakozás, vagy pedig belenyugvás a jó eredménybe, pláne, ha más tünetek is tumorra gyanúsak (folyamatosan növekedő terime, kemény tapintat). Meg a másik dolog, hogy akkor szabad csak eltérni a guideline-tól, ha azt ismerjük. Ennek kapcsán pedig, a 2015-ös USA guideline ITT elérhető.