Nemrég olvastam a Medical News Today-en, hogy a Berkeley Egyetem kutatói összefüggést találtak a béta-laktám antibiotikumok nem megfelelő, túl alacsony dózisú adagolása, és a baktériumok biofilm képzése között. Azt vették észre, hogy táptalajon tenyésztett Haemophilus baktériumtörzsek az előírt dózisnál kevesebb béta-laktám antibiotikum hatására sokszor nem halnak meg teljesen, viszont a túlélők elkezdenek biofilmet kialakítani. Ezáltal potenciálisan sokkal ellenállóbbak lesznek az antibiotikumokkal szemben, mint szolubilis formában, így szó szerint idézhetik Nietzschét: "ami nem öl meg, az erősebbé tesz".

Én ha adok antibiotikumot, akkor eléggé próbálok ügyelni arra, hogy ne az alsó dózishatáron mozogjak, de persze ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozom a felső határral. Pontosan ezért, mert itt egy privát egészségügyi kockázattal, az antibiotikumok dózisfüggő toxicitásával, mellékhatásával kell szemberakni egy közegészségügyi kérdést, azt, hogy egyre ellenállóbbak a baktériumok, amit a biofilm képződés elősegít. Ráadásul a Haemophilus fül- orr- gégészeti szempontból kifejezetten fontos, mivel gyakori kórokozó arcüreg- és középfülgyulladásban. Sőt, a Pneumococcus elleni oltás elterjedése miatt át fogja venni, vagy talán már át is vette az első helyet a gyermekek között, mint fertőző ágens ezekben a betegségekben.

A fentiek fényében érdekes lenne megnézni, hogy a krónikus melléküreg-gyulladás kezelésére nemrég opcióként felbukkant low-dose makrolid kúra megváltoztatja-e a flórát, vagy sem, okoz-e biofilmképzést, így potenciális rezisztencia-növekedést, vagy sem.