Múlt héten találtam egy jópofa free fulltext cikket, Systemic Diseases Caused by Oral Infection címmel. Igazából nem túl friss (2000-es), meg alapvetően szájsebészeti-fogászati szemszögből nézi a felvetett témát, de egyrészt ez egy rangos újság, nekem jól összeszedettnek tűnik a cikk, emellett pedig a szájsebészeti vonalhoz nyugodtan hozzá lehet képzelni a helyi fül- orr- gégészeti fertőzéseket, mandulagyulladás, garattályogok, stb., és akár részben a gócokat is analógiaként. A cikkben ugyanis arról van szó, hogy milyen egyéb más szervi betegséget tudnak okozni szájüregi-fogászati fertőzések, és azt milyen módon teszik, márpedig elvileg hasonlóképpen kellene hogy működjenek a fül- orr- gégészeti fertőzések, bizonyos tekintetben a krónikus gyulladások, gócok is.

A cikkben 3 lehetséges hatásmechanizmust sorolnak fel, miképpen tudnak a szájüregi fertőzések távoli szervben, szervekben is gyulladást kiváltani:

- Áttét jellegű fertőzés (Metastatic infection):
Szájüregi fertőzések, de sima fogászati beavatkozások, sőt, fogmosás során is a vérbe kerülhetnek kórokozók, átmeneti bacteremia formájában. Ez az esetek messze nagy részében ártalmatlan jelenség, az immunrendszerünk elintézi a dolgot. Azonban ha valamilyen peches oknál fogva mégis elkerül pár baktérium a véráram útján a szervezetünk egy olyan részére, ami számukra ideális, legalábbis képesek túlélni, akkor "áttét" formájában azon távoli helyen is aktív fertőzést tudnak okozni.

- Áttét jellegű károsodás (Metastatic injury):
Egyes gram pozitív baktériumok képesek exotoxinokat termelni, amik például a sejtekbe bejutó lítikus enzimeket is jelentenek, amik képesek egész sejteket is megölni. Ezek segítségével az erre képes baktériumok távolról is tudnak direkt sejtsérülést, sejtpusztulást okozni, habár maguk a baktériumok nincsenek ott a távoli szervben.

- Áttét jellegű gyulladás (Metastatic inflammation):
Az elsődleges szájüregi fertőzést kiváltó baktériumokról leszakadt, kizárólag önmagukban még ártalmatlan antigének is kerülhetnek a véráramba, amikre viszont rárepülnek a vérben keringő antitestek. Az így kialakult immunkomplexek aztán aktiválják a gyulladásost kaszkádot a környéken, ami távoli gyulladásos folyamatot indíthat. Ehhez sem maga a baktérium, de még exotoxin sem szükséges.

Ami nagyon fontos üzenete még a cikknek, hogy nem okvetlen vesszük észre, hogy máshol is dolgozik a szájüregi fertőzés, és ez komoly különbség a klasszikus góc betegséghez képest, ahol pont a másodlagos tünet -hajhullás, izületi fájdalom, bőrkiütés, stb.- megjelenése veti fel, hogy valahol keresnünk kell egy gócot. A cikkben leírt szájüregi fertőzések pl. fokozhatják az atheroclerosist, érszűkületet, de a trombóziskészséget is, sőt, egyes szerzők szerint még a cukorbetegség súlyosságán is rontanak, ami nem teljesen kézzelfogható, de mégiscsak potenciálisan komoly probléma. Ugyanezt jó eséllyel egy krónikus mandulagyulladás is tudja produkálni. Ugyanakkor abba a hibába sem szabad beleesni, hogy egészségprevenció, és potenciális góc megszűntetése felkiáltássál futószalagon veszünk ki mondjuk a mandulákat.